„Ikebana” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
történeti kiegészítés (kezdetek, Hogyan készül az ikebana?) |
képekkel bővült, kicsit tartalmilag javítja lett a "vallálsos eredet" rész |
||
1. sor:
{{részben nincs forrás|2013 januárjából}}
Az ikebana a hagyományos [[japán]] virágrendezés művészete, szó szerinti jelentése ”életben tartott virágok” (japánul: 生花).
== '''Kezdetek''' ==
'''Az ikebana elődje, a tatebana születése'''
Josimicu sógun uralkodása alatt (1367-1395) a virágünnep, vagyis hanagjókai ismét virágkorát élte. A hanagjókai-ban a virágok mellett nagyobb szerep jutott a vázáknak is. Ezek a korabeli vázák a Tang-k
Josimicu sógun uralkodása alatt (1367-1395) a virágünnep, vagyis hanagjókai ismét virágkorát élte. A hanagjókai-ban a virágok mellett nagyobb szerep jutott a vázáknak is. Ezek a korabeli vázák a Tang-kori (618-907) Kínából származtak, a virágdíszítés szokása összefonódott a kínai eredetű tanebata, évenként megrendezett ünnepséggel. A legenda szerint ugyanis a Tejút átellenes partjain élő két elszakított szerelmes, a Szövőlány és a Pásztorfiú csillaga minden év hetedik havának hetedik napján egy éjszakára találkozik. Ezt a találkozást ünnepelték meg a korabeli Kínában, és ezzel együtt a Japán udvarban is a Nara korszak (VII. század) idején. Egy császári napló feljegyzései szerint 1416-tól 1443-ig minden év július 7-én tanabata-hóraku ünnepségen sort kerítenek virágrendezési kiállításra. Ugyanakkor mindezek hatására egyre többen kísérelték meg a virágokat művészi elrendezéssel pompás vázákba helyezni. Ezek a próbálkozások, váza és virág kompozíciója, alkotás és környezet közötti összhang megtalálása mind-mind odáig vezetett, hogy lassan kialakult az ikebana készítés szabályrendszere és stílusa. Ezen kor alkotásait tatebanának nevezzük. A tatebana szó ikebanát jelent, de ez utóbbi kifejezés csak jóval később, a XVIII. században született meg, ami a vázával, virággal, növényi ágakkal létrehozott művészi alkotást jelenti. Az ikebanának ez volt az első meghatározása, mely nem a stílust, hanem csak magát az ikebanát jelentette. A tatebana volt az eső olyan virággal alkotott művészi alkotás, mely már önálló művészetként volt értelmezhető. Fő jellemvonása a tatebanának, hogy egy erőközpontba tömöríti a növényi ágakat és virágokat, ezzel szimbolizálva növény és ember akaratát, felfelé törekvő erejét. ▼
[[File:Ikebana morimono.JPG|thumb|288x288px|Ikebana]]
ori (618-907) Kínából származtak, a virágdíszítés szokása
▲
A japán művészet alapja a természetszemlélet, ami szoros kapcsolatban áll a japán ember lelke és a természet között. Legérzékletesebb példa erre a japánkertek kialakítása, mely által megfigyelhető, hogy a természet ilyen irányú szemlélete milyen mértékben formálja az embert. A kertész a természet törvényeit figyelembe véve alkotja meg és formálja a kertet, ahol a vad valóság él harmóniában a növényekkel. A japán kertépítés átérzése magas érzékenységet hordoz magában, egyik fontos momentuma a természettel való lényegi átszellemülést. A japán emberek számára a művészet egyenesen arányos a természettel és a levegővel, mert ezek nélkül az ember sem létezhet. Mindezek dolgok miatt Japánban a kert, a lakás berendezése, ikebana, írás, teaszertartás, festészet és még az emberi attitűd is művészet. Európában a festészet a kertet egyetlen pillanatban ábrázolja és adja vissza ünnepi hangulatában, amíg Japánban az öröklét bármely pillanatában önálló, és ugyanakkor létező világként ábrázolja és jeleníti meg a kertet úgy, hogy a megfestett valóság beleolvadjon a környezetbe. Ezen ábrázolásokban a kert elkülöníti a külső világot a művészi mondanivalótól. A Felkelő Nap országában a természet belesimul a mindennapok harmóniájába, mert a festményeknek nincsen külön keretük. A képek nagy része falra függeszthető, úgynevezett tekercskép (''kakemono''). ▼
A japán művészet alapja a természetszemlélet, ami szoros kapcsolatban áll a japán ember lelke és a természet között. Legérzékletesebb példa erre a japánkertek kialakítása, mely által megfigyelhető, hogy a természet ilyen irányú szemlélete milyen
[[File:Edo-Tokyo Open Air Architectural Museum-insideabuilding.jpg|left|frameless|284x284px|]]
▲
Az európai keret csillogása a képtől teljesen külön testesül meg, a környezet és a festmény külön értelmezhető, elkülöníti a szépséget, és bezárja egy térbe. Ezzel magyarázható az, hogy a japán művészek a finom, vékony, szinte észrevehetetlen falécet választották alkotómunkájuk kezdeteként és végeként. Ahová kerül a festmény, ott mindig jár a levegő, odasüt a nap, és szabad kijárás nyílik a kertre, mely által állandó kapcsolat van az ember és a természet között. Japánban a régi lakásoknak egységes tere van a környezettel, hiszen a kert szinte egybenyílik a szobákkal, a szellős folyosó pedig átmenet. A japánkerteket csak annyira alakítják át az alkotók, amennyire a természet maga engedi.
24 ⟶ 30 sor:
== '''Vallásos eredete''' ==
Vallásos eredete egészen a [[8. század]]ig nyúlik vissza. A monda szerint a szerzetesek összeszedték a viharok által letört ágakat, gallyakat, virágokat és vízbe helyezték, hogy a növények életét meghosszabbítsák
A legősibb típusú elrendezés a grafikus hatású ág arányait veszi alapul, mely meghatározza a kompozíció terét. Ez a tartóedény magasságának és szélességének összegének másfélszerese, a szimmetriatengelytől 10°-15°-kal hajlik el. Ehhez kapcsolódik a földet szimbolizáló elhajló ág, mely a szimmetriatengellyel 60°-75°-ot zár be. Kettőjük közé kerül a szimmetriatengelytől 45°-os elhajlásban
[[File:Ikebana6.jpg|left|thumb|328x328px|Ikebana]] az ég és a föld között cselekvő ember jelképe. Ennek magassága a főág háromnegyede, míg a földet szimbolizáló ág ennek háromnegyede. A közéjük helyezett levelek, virágok a kompozíció alsó harmadában foglalnak helyet. Ezt az elrendezést a későbbi formák vezérelvként fejlesztették tovább. A legkorábbi stílus, a ''rikka'' buddhista templomok díszeként szolgált magas vázákban, égbetörő kompozíciókkal. Az első komoly ikebana iskolát ebben a stílusban hozták létre. Mikor az ikebana a 18. században a teaszertartások részévé vált, az intimebb ''nageire'' stílus került előtérbe. A ''nageire'' stílus egyszerűbb, ahol a szellem és a szépség összhangja válik fontossá. Ez a kinyílt virág és az eldőlésből feltekintő bimbó párbeszéde. E kettőt ötvözi a 19. században kialakított ''szeika'' stílus, mely ünnepélyességben nem ér fel a rikkával, de gazdagabb, mint a nageire. Formájában már európai virágok is előbukkannak.
Az ikebana kompozíciók bronz-,
Az ikebana-kompozíciót bárki elkészítheti. A lényeg a változékonyságon alapul, egy-egy kompozíció ugyanis egy virág pótlásával hasznavehetetlen. Ez alkotóját folyton arra ösztökéli, hogy újabb és újabb növényeket fedezzen fel, ha korábban gyomnak is hitte őket. A növényeket tápláló vizet nehéz cserélgetni, ezét gyakran tartósító sót tesznek bele vagy gyakran vágják az alsó részeket, hogy minél tovább ékei legyenek a szobának. Valódi művészeti értéket azonban komoly tanulások és gyakorlások árán lehet elérni. Az ikebana stílusok mára már kevésbé szigorúak, de a valódi, tradicionális művészetet végző mesterek gyakorlatilag már egy szál növény állásából is meg tudják határozni, mely stílusban készült a kompozíció, ha azt egy másik mester készítette.
Egy mestermű komoly jelentésekkel bír, minden egyes növénynek megvan a szimbolikus jelentése, mely nem csak a fajból, fajtából, de a nyílási állapotból, a növények elhelyezéséből és egymáshoz viszonyulásukból is fakad.
== '''Hogyan készül az ikebana?''' ==
Az alábbi szempontokat mindig tartsuk szem előtt:
[[File:Adolfo Farsari - Flower Lesson.jpg|thumb|343x343px|Adolfo Farsari: Flower arrangement]]
* Kövessük a „természet rendjét”
* Tisztázzuk az alapelvet
* A természetben burjánzó növények alapvetően három fő vonzáskörbe sorolhatók:
** földhatás (alsó ágaknál,
** légkörhatás (magasabb ágakon)
** éghatás (csúcsokon: felfelé törekvő akarat)
* A kiválasztott növény meghatározza a vázát és annak színét
* Láthatatlan középpont
* Arány és egyensúly megtartása
| |||