„Perugia” változatai közötti eltérés

'''Perugia''' olasz város, az azonos nevű provincia székhelyemegye és [[Umbria]] fővárosatartomány székhelye.

Perugia Közép-Olaszországban, a [[Tevere]] -folyó és a [[Trasimeno-tó]] fölé emelkedő hegyvidéken fekszik, [[Róma|Rómától]] 135 km-re északra.

Először Perusia néven vált ismertté, a tizenkét [[Etruszkok|etruszk]] város egyikeként. Itt található Olaszország talán legnevezetesebb etruszk emléke: a Kr.e. 6. századból származó hatalmas boltíves kapu, amely az északi belső körbástyán nyílik. Kr. e. 295-ben római fennhatóság alá került. A [[pun háborúk]] idején (216-205) [[Róma]] mellett állt. A [[Caius Iulius Caesar]] meggyilkolása után kitörő polgárháborúk egyike (az ún. [[perusiai háború]]) során [[Caius Octavianus Caesar Augustus|Octavianus]] seregei ostromzár alá vették az ellene fellázadó [[Lucius Antonius]] híveit ([[Kr. e. 41]]–[[Kr. e. 40|40]]), aki az éhínség miatt néhány hónap múlva kénytelen volt kapitulálni. A várost kirablásra ítélték a győztesek, ám mielőtt ez megtörténhetett volna, Perusia nagy része leégett. Octavianus később már császárként építtette újjá, és vésette kapuja fölé az ''Augusta Perusia'' feliratot, és emiattezért a nép „Augustus kapujának” nevezi.

[[548]]-ban a [[keleti gótok]] dúlták fel, [[592]]-ben pedig longobárd hercegség lett. A 11. században már újra önálló város-köztársaság, a környező umbriai vidék ura. Guelf-párti, Rómához húzó város volt: öt [[konklávé]]t tartottak a dóm falai között., A konklávékamelyek során négy alkalommal pápát is választottak a városbanitt: [[III. Honorius pápa|III. Honoriust]] ([[1216]]), [[IV. Honorius pápa|IV. Honoriust]] ([[1285]]), [[V. Celesztin pápa|V. Celesztint]] ([[1294]]) és [[V. Kelemen pápa|V. Kelement]] ([[1305]]). Ennek ellenére Perugia igyekezett őriznimegőrizni részleges függetlenségét a pápáktól. Így [[Cola di Rienzo]] lázadása idején 1347-ben követeket küldött a lázadó Rómába, és ellenszegült a pápai legátusoknak.

A 15. században az Oddi és a Baglioni család vérengző polgárháborúja következett, amely az utóbbiak győzelmével zárult. [[1534]]-ben [[III. Pál pápa]] ismét meghódította a várost, ezután emelték a Rocca Paolina citadellát, amelyet a nép 1860-ban rombolt le: fellázadtak a pápai kormány ellen., Perugias [[1860]]-tólakkortól a város az egységes Olaszország része.

A háromhajós ''San Lorenzo -katedrális'' 1345-1490 között épült. Érdekessége a város főterére néző szabad szószék. Három hajós templom.

A reneszánsz előtti idők legszebb szökőkútja a város főterén látható ''Fontana Maggiore''. Tervezője vitatott, de a domborművein kétségtelenül NiccoloNiccolò Pisano, fia, Giovanni és Arnolfo di Cambio dolgozott. A, domborműveks a legkülönbözőbb témákat ölelik fel: az Ótestamentum, a római mitológia, és Aesopus meséinek alakjai is teret kaptak.

A szökőkút mögött magasodik a városháza, a ''Palazzo dei Priori''. Építését 1293-ban kezdték, ekkor épültkészült a térre néző homlokzat (a teljes palotát 150 év múlva fejezték be). Hosszanti oldala a nyitott loggiás, zömök toronnyal a város főútvonalára, a Corso Vannuccira néz. Felső emeletén múzeum kapott helyet: a ''Galleria Nazionale dell'Umbria'' <ref>http://en.wikipedia.org/wiki/Galleria_Nazionale_dell%27Umbria</ref>, amely teljes áttekintést nyújt az umbriai festészetről. Sok más művész mellett [[Fra Angelico]], [[Benozzo Gozzoli]], [[Piero della Francesca]] alkotásait csodálhatja meg a látogató.

A szomszédos palota a ''Collegio del Cambio'' a pénzváltók székháza. 1452-1457 között épült, [[Pietro Perugino|Perugino]] díszítette freskóival, melyeken közreműködtek tanítványai, így a fiatal [[Raffaello Sanzio|Raffaello]] is. A mennyezeten a mitológia istenei, a falon a nagy ókori férfiak képmásaiképmása láthatóklátható, a bolthajtásokban pedig a főerényeket ábrázolták, melyek közül a Bátorság állítólag Raffaello műve.

Az [[Assisi]] felé vezető út mentén, a város közelében található az ''Ipogeo dei Volunni'', a híres etruszk sír, melyetamit a Kr.e. 3. században véstek a sziklákba.