|
[[Fájl:Hades.png|bélyegkép|jobbra|Hadész'' Kerberosszal az oldalán'']]
'''Hadész''' ([[Görög nyelv|görögül]] ᾍδης vagy Ἅιδης ''[Haidész]'', „láthatatlan”) az [[alvilág]] istene, a holtak ura a [[Görög mitológia|görög mitológiában]]. [[Ókori Róma|Római]] megfelelője '''Pluto''', '''Dis''' vagy '''Dis Pater'''; [[etruszkok|etruszk]] megfelelője '''Aita'''. Neve az [[arámiak|arameus]] [[Hadad (isten)|Hadaddal]] mutat rokonságot, míg funkciója inkább [[Nergal]]lal.
Gyakran magát az alvilágot, a holtak birodalmát is Hadésznek nevezték. [[Kronosz]] és [[Rheia]] gyermeke, a hat [[olümposz]]i nagy közé tartozott, tehát [[Zeusz]] és [[Poszeidón]] testvére. Amikor a három testvér felosztotta egymás között a világot, Hadész kapta meg az alvilágot, aminek igazán nem örült az istenség eleinte, de aztán beletörődött posztjába.
Hadész a föld alatti kincsek, a még fel nem tárt [[Bányászat|bányák]] istene is, ezért gyakran „a leggazdagabb” jelzővel illették. A legendák szerint Hadész a halottak hozzátartozóinak fájdalomkönnyeiből és sóhajaiból alkotta meg a föld [[érc]]eit.
Hadész birodalmát élők nem igazán látogatták, ezért a holtak urának nem volt tudomása arról, hogy mi történik a föld felszínén vagy az Olümposzon. Voltak azonban segítői, akikkel kormányozta az alvilágot. Ebonitból készült fekete trónján ülve utasította [[Thanatosz]]t és [[Hüpnosz]]t, szorgos segítőit. [[Kharón]] is hű alattvalói közé tartozott, aki a holtak folyójának (a [[Sztüx]]nek) révésze volt. Az isten birodalmának kapuját kívülről a [[Gorgók]] őrizték, míg bentről a háromfejű kutya, [[Kerberosz]]. Hatalmas birodalmát fekete tüzes paripái (Orphnaiosz, „a sötét”, Aithón, „az égő”, Nükteusz, „az éji” és Alasztór, „a bosszú”) által húzott szekerén járta be, kezében jogarával, amelynek láttán minden holt lélek engedelmességre kényszerült. Hadésznak egy sisakja is volt, amely láthatatlanná tette a viselőjét: ezt a [[Küklópszok|küklopszok]] készítették a holtak urának. Erről kapta maga az isten is a nevét (’láthatatlan’), és arra utal, hogy a halál mindenhol ott lehet, váratlanul a semmiből is előléphet.
Felesége [[Perszephoné]], az alvilág királynője, akit a felszínről rabolt el és feleségül kényszerített magához, gyermekeik [[Makaria]], [[Melinoe]] és [[Zagreusz]]. Az idő múlásával azonban Perszephoné is megkedvelte a zord istent. Hadésznak azonban el kellett engednie nejét, mert annak anyja, [[Démétér]] elhanyagolta a földet, amíg eltűnt leányát kereste, ami katasztrófához vezetett volna. [[Zeusz]] nyomására tehát Hadésznak fel kellett engednie Perszephonét. Az alvilág ura azonban rávette kedvesét, hogy egyen egy [[gránátalma|gránátalmát]], mielőtt felmegy, és mivel Perszephoné nem tudta, hogy aki az alvilág ételeiből eszik, az a holtak birodalmához lesz kötve mindörökre, jóízűen beleharapott a gyümölcsbe. Zeusz enyhítette ezt a szabályt, és a leány az évnek csak egyharmadát volt köteles az alvilágban tölteni.
Ha egy halandó leszállt a holtak birodalmába, onnan nemigen tért vissza élve a felszínre. Mégis járt pár halandó az alvilágban: egyrészt eltávozott hozzátartozóikért mentek le oda, hogy kikönyörögjék az istentől, engedje el szeretteiket. Ezt azonban csak egyetlenegyszer sikerült halandónak elérnie, mégpedig [[Orpheusz]]nak, aki szívbemarkoló énekével érintette meg Hadészt. Mások szörnyek legyőzéséért fordultak meg az alvilágban, így például [[Héraklész]] a Kerberoszt verte láncra. [[Odüsszeusz]], [[Aineiasz]] és [[Thészeusz]] is megjárta a holtak birodalmát.
Hadész volt az egyetlen isten, akinek nem avattak nagy szentélyeket, és nemigen tartottak neki nagy ünnepeket. Az emberek ugyanis még a nevét sem szerették kiejteni, nehogy magukra vonják az isten figyelmét. Hadészt az [[Olümposz]]on sem igen kedvelték az istenek. Ha azonban áldoztak az isten tiszteletére, akkor mindenképpen fekete állatot öltek le neki: főleg fekete [[Juh|bárányt]] és [[Szarvasmarha|bikát]], amelyek vérét egy tálban gyűjtötték össze. Amikor Hadészhoz imádkoztak az emberek, tenyerüket a föld felé tartva és azt ütve könyörögtek az istenhez, hogy így hívják fel a figyelmét. Neki szentelt növény volt a [[nárcisz (növénynemzetség)|nárcisz]], valamint a bánat jelképe, a [[cédrus]]fa.
== Források ==
*{{KiKiMitol|2|105–106}}
|
