„Pakisztán világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

'''Pakisztán''' területéről eddig hat helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint tizennyolc további helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.

|width=140px | [[Mohendzsodáro ]]|| [[Kép:Mohenjodaro Sindh.jpeg |150px]] ||Az [[Indus]] alsó folyásánál fekvő, az [[i. e. 3. évezred]]ben épült Mohendzsódáró az [[Indus-völgyi civilizáció]] központja volt. A lelőhelyre csak későn, 1922-ben bukkantak rá, az eddig feltárt terület nagysága eléri a 2,5 négyzetkilométert. A hatalmas kiterjedésű város az indiai [[szubkontinens]] legősibb és legjobb állapotban megőrzött romvárosa és a világ egyik legrégebbi fejlett társadalmának tanúja. A magaslaton fekvő fellegvár, a sánc és az alacsonyabban fekvő szabályosan megtervezett város lakosságát harmincötezer főre becsülik. A település a korai várostervezés egyik legfontosabb példája és jelentős hatást gyakorolt az indiai félsziget későbbi városainak kialakulására. Lakói cserekereskedelmet folytattak többek között az [[Ókori Egyiptom]]mal és a [[mezopotámia]]i térséggel. Az ásatások során kiderült, hogy a településen nem alakultak ki jelentős vagyoni különbségek, nem épültek fényűző paloták, vagy uralkodói rezidenciák. Helyettük téglából készült lakóházakat és nagyméretű középületeket emeltek. Ezek közül a legfontosabbak a „Nagy Fürdő” és a „Magtár” a nyugati alsóváros területén. || kulturális ||1980

| [[ Takszila ]] || [[Kép:Taxila Pakistan juillet 2004.jpg |150px]] ||Az Észak-Pakisztánban fekvő Takszila, a [[Gandhárai Birodalom]] egykori fővárosa a [[Kína|Kínát]] a nyugati világgal összekötő [[Selyemút]] egyik ága mentén épült. Romjai három település maradványait foglalják magukba, Szaraikala sírdombjait, Szirkap falait, és Szirszuk város romjait. A feltárt épületrészek az [[I. e. 5. század|i. e. 5.]] és az [[2. század|i. sz. 2. század]] közé datálhatók és kiválóan érzékeltetik hogyan fejlődött egy település az [[Indus]] völgyében. Szirkap a gréko-baktriai korszakból származik, Szirszukot pedig a [[Kusán Birodalom|kusánok]] uralkodója, [[Kudzsula Kadhiszész|Kadphiszész]] alapította az i. sz. 1. században. A hagyomány szerint a [[Asóka|Nagy Asóka]] a [[Maurja Birodalom|Maujra-dinasztia]] nagy hatalmú uralkodója, aki egy időben Takszila kormányzója volt itt tért át a [[buddhizmus]]ra. A település fejlődésére [[Perzsa Birodalom|Perzsia]], [[Ókori Görögország|Görögország]] és [[Közép-Ázsia]] is nagy hatást gyakorolt. Az. [[i. e. 3. század]]tól az i. sz. 2. századig a buddhista műveltség egyik jelentős kulturális központja volt. A gandhárai művészetre jellemző stílusjegyek a buddhizmus, valamint a görög és az észak-indiai kultúra kölcsönös egymásra hatásának következtében alakultak ki. || kulturális || 1980

| [[Takht-i-Bahi]] és [[Sahr-i-Bahlol]] || [[Kép:Takht Bhai.jpg |150px]] ||Az Észak-Pakisztánhoz tartozó Szvat-völgyben található világörökségi helyszín két részből áll és a Takht-i-Bahi kolostor, valamint a közelében fekvő kisebb erőd, Sahr-i-Bahlol romjait foglalja magába. A kolostor a gandhárai korszak egyik jelentős központja volt, ami az i. sz. 1. és 4. század között élte virágkorát. Az ásatások során kiderült, hogy a helyén már az i. e. 1. században is volt egy település, de a hely csak később indult fejlődésnek amikor a térségben a [[buddhizmus]] lett az uralkodó vallás. A ma is látható legrégebbi épületelemek a [[7. század]]ból származnak. A kolostor épületegyüttese négy részből állt össze, a [[Sztúpa|Sztúpák]] udvara, ahol falfülkékben [[Gautama Sziddhártha|Buddha]]-szobrokat helyeztek el, a kolostoregyüttes korai része egy udvarral és körben kialakított cellákkal, ahol a szerzetesek éltek, a templom, udvarának közepén egy központi sztúpával és a [[Tantra|tantrikus]] kolostoregyüttes egy nyitott udvarral és sötét cellákkal. Az erőd romjai körülbelül ugyanarra a korra datálhatók, mint a kolostor maradványai. || kulturális || 1980

| [[Lahor erődje]] és a [[Shalimar-kertek]]|| [[Kép:Alamgiri Gate2.jpg |150px]] || A városközponttól északnyugatra fekvő erőd története a [[11. század]]nál is korábbra nyúlik vissza. Miután a [[13. század|13.]] és a [[15. század]] között többször is lerombolták [[Nagy Akbar mogul sah|Nagy Akbar]] [[Mogul Birodalom|mogul]] uralkodó trónra lépése után kibővítették és jelentősen átalakították és a császár hatalmának egyik jelképévé változtatták. Az erőd területén belül két évszázadon keresztül folyt az építkezés, a napjainkban látható huszonegy megóvott műemlék tekinthető a [[Mogul művészet|mogul építőművészeti]] formák egyik leggazdagabb gyűjteményének. Közülük a legfontosabb az 1631 és 1632 között épített királyi palota az üvegmozaikokkal és féldrágakövekkel díszített Shish Mahal. A Shalimar-kertek a mogul kertépítészet csúcspontjai. A tizenhat hektáron elterülő kerteket 1641-ben kezdték el kialakítani három teraszon. A területen [[Lodzsa|lodzsákat]] építettek, vízeséseket alakítottak ki, dísztavakat ástak és számos fafélét telepítettek. A helyszín 2000-ben felkerült a veszélyeztetett helyszínek listájára mert egy útépítés során az öntözőrendszer és a kertet körülvevő falak egy részét lerombolták. || kulturális || 1981

| [[Thatta]] történelmi emlékei|| [[Kép:Makli3.JPG |150px]] ||Thatta három dinasztia fővárosa volt. Ekkor a mai Szind tartomány politikailag és gazdaságilag is jelentős önálló területnek számított, majd a [[16. század]] végén a Mogul Birodalom része lett. A térség a [[14. század]]tól egészen a [[18. század]]ig fejlődött. [[Az iszlám művészete|Iszlám műemlékeire]] a különféle stílusok összeolvadása jellemző. A romváros egy völgyben terül el, a mellette álló Makli-domb szélén pedig a 15 négyzetkilométeren elterülő [[nekropolisz]] maradványai állnak. A kiterjedt romterület pontos képet a tartomány történelméről és kultúrájáról. Legfontosabb épülete a [[Sáh Dzsahán mogul sah|Sáh Dzsahán]] parancsára 1644-ben elkezdett, kilencvenhárom kupolával díszített Nagymecset, amelynek belsejét türkizkék kerámiamozaikokkal díszítették. A domb északi részén állnak a [[Szamma-dinasztia]] uralkodóinak emelt mauzóleumok, közülük a [[15. század]] végén uralkodó Nizámuddin szultán gazdagon díszített síremléke a szindi építészet egyik remeke. Figyelemre méltó még Mirza Dzsán Baba sárga mészkőből épített síremléke a 16. század második feléből, amit gazdag arabeszk- és indamotívum-díszítéssel láttak el. || kulturális ||1981

| [[Rohtasz-erőd ]] || [[Kép:Rohtas Fort Magnificent Kabuli Gate.jpg |150px]] ||Az Észak-Pakisztánban fekvő Rohtasz-erődöt [[Sér Sáh Szúri]] utasítására kezdték el építeni 1541-ben a [[Pandzsáb (Pakisztán)|Pandzsáb]] tartománybeli Kahán folyó mellett álló domb tetejére. Az erőd a közép- és dél-ázsiai muszlim katonai építészet egyik legfontosabb alkotása. A stratégiailag kulcsfontosságú helyen álló épületegyüttes soha nem állt komolyabb ostrom alatt így jó állapotban maradt meg. Később a mogul uralkodók fennhatósága alá került. Legfontosabb része egy négy kilométer hosszú falrendszer, amelynek egyes részei tíz méter magasak vastagságuk pedig eléri a tizenkét és fél métert. A falak és a bástyák gyakorlatilag változatlan formában maradtak fenn. A falrendszert bástyákkal és kapukkal tagolták, a tizenkét bejárat közül a Szohail- és a Kabuli-kapu mérete és díszítése miatt kiemelkedik a többi közül. A külső erődfalak mögé egy palotaegyüttest, valamint katonai és polgári célú épületeket emeltek. || kulturális ||1997

| felirat1 = [[Mohendzsodáro ]]

| felirat2 = [[ Takszila ]]

| felirat6 = [[Rohtasz-erőd ]]

{{Sablon:Pakisztán világörökségi helyszínei}}