„Szent István Társulat” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
A '''Szent István Társulat''' katolikus szellemű nyomdatermékeket előállító és terjesztő, a püspöki kar erkölcsi támogatását élvező, tagdíjat fizető és emiatt illetménykötetben részesülő társulati tagsággal rendelkező üzleti vállalat. Magyarország egyik legrégebbi könyvkiadója, amely alapításától fogva, [[1848]] óta napjainkig folyamatosan működik [[budapest]]i székhellyel.<ref>[http://szit.katolikus.hu/ A Szent István Társulat honlapja]</ref>
A társulat fő profilja a könyvkiadás elsősorban magyar nyelven, de német, horvát, szlovák, román és rutén nyelven is adtak már ki munkákat. Elsősorban katolikus szellemiségű vallásos könyveket ad ki, de tankönyvek, tudományos munkák is megtalálhatók a palettán.
6. sor:
==Története==
A 19. század elején vallásos könyvek jobbára magánkiadásban jelentek meg. Fogarasy Mihály nagyváradi kanonok, később erdélyi püspök kezdeményezésére 1847. február 15-én alakult meg a Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulat, mely ezzel a Nyugat Európában már létező hasonló kiadók magyar társa lett. A társulat védnöke [[Kopácsy József]] [[hercegprímás]] lett. Elsődleges szempont volt a könyvek olcsósága, hiszen a szélesebb tömegeknek elérhetetlenek voltak a könyvek. Első kiadványuk címe a következő volt: ''Keresztény naptár a magyarhoni katholikusok használatára''. Újságot is adtak ki ''Katholikus Néplap'', később ''Katholikus Hetilap'' címmel. A társulat első igazgató-elnöke Fogarassy Mihály volt és az alakulása évében 1000 tagot számlált, akik tagilletményül könyveket kaptak.
1848. május 1-jén vette nyilvántartásba működése megindítását az áprilisban megalakult első magyar kormány illetékes hivatala. A tagok toborzásakor azon túl, hogy a papokat is igyekeztek megnyerni a társulat számára, arra is gondot fordítottak, hogy világiakat is beszervezzenek a társadalom minden részéből (a társulat tagjainak száma a dualizmus idején 5000 körül, a trianoni békeszerződés után 3000 körül járt, 1950 után pedig néhány száz főt tett ki). 1848. június 5-én került sor az első közgyűlésre, amelyet később minden évben összehívtak. 4-5 évenként került sor tisztújításra, ez a tagok szavazata alapján történt.
[[Fájl:IpolyiArnold.jpg|bélyegkép|balra|[[Ipolyi Arnold]] mellszobra Szegeden a Dóm téri Pantheonban.([[Füredi Richárd]] alkotása)]]
Az 1848-49-es szabadságharc megbénította a társulatot, a magyar pénz elértéktelenedése miatt több ezer forintnyi vagyonaa negyedére csappant; azonkívül kiadványainak nagy része elkallódott vagy a rendőri hatalom intézkedése következtében lefoglaltatott.
A szabadságharc leverése után [[1852]]-ben vette fel a kiadó a [[I. István magyar király|Szent István]] nevet. Az éveken át tartó elnyomás alatt törekedtek a nemzeti nyelvet ápolni. A [[kiegyezés]] után tankönyvkiadó tevékenységbe kezdett a társulat, valamint oktatási segédeszközöket, tanári segédkönyveket jelentettek meg. Ekkor számos Magyarországon élő kisebbség nyelvén is adtak ki műveket. A kiadó fő alakja ebben az időben [[Ipolyi Arnold]], későbbi [[besztercebánya]]i, majd [[nagyvárad]]i püspök volt. Újabb folyóiratot is elindítottak ''Családi Lapok'' címmel, negyedévente pedig a ''[[Katholikus Szemle]]'' hagyta el a nyomdát. ▼
1850-ben felvette rendszeres működésének fonalát és a magyarság színe-java, államférfiak, tudósok, kiváló vezérpolitikusok vezették, mint a választmány tagjai ([[Deák Ferenc]], [[Sennyey Pál]] báró, [[Majláth György]], [[Somssich Pál]] stb.).
▲
Az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk okozta változás folytán [[Simor János]] hercegprímás és a püspöki kar a katolikus népiskolák tankönyveinek kiadási jogát 1869. május 12-én a társulatra ruházta. 1886 bizonyos fordulópontot jelez a társulat történetében. Ekkor határozták el a Katholikus Szemle kiadását tagilletményül, mely 1887-ben meg is indult, aminek következtében az iparos vagy földmíves osztályból való tagok nagy része kivált a társulatból, mert a folyóirat közleményei nekik túl magas olvasmány voltak, de pótolta őket a művelt elem, mely folyton fokozódó számban pártolta a társulatot. Ugyanebben az évben megalakult kebelében a tudományos és irodalmi osztály 72 katolikus íróval, akik 1887. július 2-án tartották alakuló gyűlésüket. Az osztályt négy, később két alosztályra osztották és évenként 8-10 felolvasó ülést tartottak.
A századfordulóra a társulat az ország egyik nagy cégévé vált. A bevételek lehetővé tették, hogy a társulat magának egy székházat építtessen. Ezt 1898 decemberében adták át. Ebben az épületben kezdte meg működését néhány hónappal később a saját nyomdaüzem, a Stephaneum. Ezzel a beruházással a kiadók közt a [[Franklin Társulat]] mögött a második helyen szerepelt a társulat. 1923-ban [[XI. Piusz pápa]] az ''Apostoli Szentszék Könyvkiadója'' címmel tüntette ki a társulatot, ezzel a kor legnagyobb egyházilag elismert kiadói közé került. 1935-től a társulat szerkesztette és adta ki az ''Élet'' című szépirodalmi képes hetilapot.
26 ⟶ 35 sor:
==Források==
* Mészáros István: A Szent István Társulat százötven éve: 1848-1998, Szent István Társulat, Budapest, 1998. ISBN 963-361-011-7
* [http://lexikon.katolikus.hu/S/Szent%20Istv%C3%A1n%20T%C3%A1rsulat.html Magyar katolikus lexikon]
* {{Forrásjelzés-Pallas|szócikk=Szent-István-Társulat|url=http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/096/pc009652.html#8}}
{{források}}
| |||