„M.C.202 Folgore” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a clean up AWB |
|||
3. sor:
|egyéb név =
|típus = [[Vadászrepülőgép]]
|gyártó = [[Alenia Aermacchi|
|kép = Aeronautica Macchi C.202 Folgore.jpg
|képméret = 300 px
26. sor:
Az olasz katonai hatóságok a csillagmotorok alkalmazása mellett döntöttek, ennek következtében az 1930-as évek második felére az olasz repülőgépipar lemaradt a nagy teljesítményű folyadékhűtésű soros motorok fejlesztésében.<ref>Mondey 2006, p. 153.</ref> Ez arra kényszerítette a Macchi céget, hogy új erőforrást keressen az öreg Fiat A.74 csillagmotor helyett az M.C.200 vadászgépéhez. 1941-re ez a repülőgép két 12,7 mm űrméretű géppuskájával és 504 km/h-ás legnagyobb sebességével elavulttá vált. A helyzet megoldása képen 1939 novemberében az Alfa Romeo licencet vásárolt a német Daimler–Benz DB 601A 864 kW (1175 LE) teljesítményű, folyadékhűtéses, feltöltött, lógó 12 hengeres, "V" elrendezésű motorjára. A hajtóművet az olasz gyár R.A. 1000 RC41I vagy RC44I "Monsone" típusjel alatt gyártotta és az új, sorozatgyártású M.C.202 vadászgépbe tervezték beépíteni.
Az új vadászgép örökölte elődjétől a szárnyat, a függőleges és vízszintes vezérsíkot és a futóművet, ehhez és az egyelőre importált német motorhoz tervezte Mario Castoldi a teljesen új, áramvonalas törzset.<ref name="Gentilli and Gorena 1980, p.5.">Gentilli and Gorena 1980, p. 5.</ref> A gép tervezése 1940 januárjában kezdődött, és alig hét hónappal később, 1940. augusztus 10-kén először szállt fel a prototípus, két hónappal Olaszország hadba lépése után.
Az első próbáktól kezdve nyilvánvaló lett, hogy az M.C.202 kitűnő konstrukció lett elsősorban a DB 601 hajtómű révén.<ref name="Matricardi pp. 70–71">Matricardi 2006, pp. 70–71.</ref> A próbák eredménye azt mutatta, hogy az olasz gépek felveszik a versenyt a német és angol vadászgépekkel.<ref name= "Angelucci and Matricardi p. 219.">Angelucci and Matricardi 1978, p. 219.</ref> A prototípus néhány vonatkozásban különbözött a sorozatgyártású gépektől. A kabintető ablakai, a feltöltő kompresszor légbeömlése módosult, a prototípus behúzható farokkerékkel készült, ezt a sorozatban gyártott gépeken merevre cserélték.
A prototípust [[Guidonia|Guidoniában]], a ''Regia Aeronautica'' kísérleti repülőterén próbálták ki. A berepülő pilóták lelkesen nyilatkoztak a gépről. 603 km/h sebességet mértek, az 5486 m magasságot 6 perc alatt érte el és csak leveset veszített az M.C.200 fordulékonyságából.<ref name="Gentilli and Gorena 1980, p.5."/> Másik értéke a különösen erős konstrukciójú sárkány volt, ami lehetővé tette a meredek szögben végrehajtott zuhanórepülést.<ref name="Caruana">Caruana 1996, p. 175.</ref>
Az eredményes berepülést követően az M.C.202 vadászgép sorozatgyártását azonnal megrendelték és az első példányok 1941 májusában el is készültek. A szerkezet bonyolultsága nem nagyon alkalmazkodott a tömeggyártáshoz és ezért jóval kevesebb gép készült el, mint a hasonló [[Messerschmitt Bf 109|Bf 109]]E/F típusból, melynek gyártási munkaigényét 4500-6000 órára becsülték, míg a Macchi előállítása 22 000 órát vagy még többet igényelt.<ref>Ciampaglia 1994, p. 79.</ref>
Összehasonlítva a [[Reggiane Re.2001]] repülőgéppel, a másik olasz nagy sorozatban gyártott DB 601 motorral hajtott vadászgéppel, az M.C.202 gyártási programja vontatottabban haladt annak ellenére, hogy előállítási költsége kisebb volt (525 000 líra 600 000 lírával szemben), gyorsabb volt mint riválisa és könnyebb (2460 kg 3240 kg-mal szemben).<ref>Sgarlato 2005, p. 28.</ref> A gépet a Macchi mellett a milánói Breda és a SAI-Ambrosini is gyártotta.<ref>Gentilli and Gorena 1980, pp. 5, 7.</ref>
==A konstrukció==
[[Kép:Macchi C202 Folgore 112511.jpg|thumb|M.C.202 a Smithsonian Air & Space Museum, Washington, D.C. kiállításán]]
Castoldinak komoly előtanulmányokat jelentett a Macchi [[Schneider kupa|Schneider kupára]] készített verseny-hidroplánjainak tervezése, utolsó munkája, a [[Macchi M.C.72|MC.72]] ugyan nem nyerte el a kupát, de sebességi világrekordot ért el.
A szárny és a törzs szerkezete hagyományos fémszerkezet volt, szokásos függőleges és vízszintes vezérsíkot kapott, a szárny két főtartóval és 23 bordával készült. A csűrő, a magassági és oldalkormány felületek fémépítésűek, de vászonborításúak voltak. A csűrőkön kívül az egész kilépőél mentén végigfutott a fémszerkezetű osztott ívelőlap.<ref name="Gentilli and Gorena 1980, p.5."/> A futómű hagyományos elrendezésű, a két távolra elhelyezett főfutót hidraulikával lehetett a szárnyba behúzni, a farokkerék viszont nem volt behúzható. A C.200-hoz hasonlóan Castoldi a motor forgató [[nyomaték]]ának ellensúlyozására a bal szárnyat 21 cm-rel szélesebbre tervezte. Mivel a szélesebb szárnyon nagyobb [[Felhajtóerő (aerodinamika)|felhajtóerő]] ébredt, az ebből adódó nyomaték ellensúlyozta a légcsavar hatását.
A repülőgép üres tömege (körülbelül 2350 kg) a gyártás előrehaladtával folyamatosan nőtt, bár a gép könnyebb volt mint sok egykori vadászgép. A gép fegyverzete gyengébb volt a korabeli gépekhez képest, mindössze két Breda gyártmányú 12,7 mm kaliberű géppuskával szerelték fel, mely a légcsavarkörön át tüzelt szinkronizáló szerkezet közbeiktatásával.<ref>Massimello, Giorgio. ''La caccia italiana 1940-43'', p. 11.</ref> A pilótafülkébe "San Giorgio" típusú tükrös célzóberendezés volt szerelve.
A törzsben adott helyet a fegyverzetnek és az [[Alfa Romeo]] R.A. 1000 RC41I vagyí RC44I "''Monsone''" motornak, mely a Piaggio P1001 három lapátos [[állítható légcsavar]]t hajtotta. A motor mögött és a géppuskák alatt volt egy 270 l-es öntömítő benzintank. Egy másik 80 l-es tank a pilótaülés mögött kapott helyet, míg a szárnytőben kétoldalt egy-egy 40 l-es tartályt is elhelyeztek, így összesen 430 l térfogatot tett ki.<ref name="Gentilli and Gorena 1980, p.5."/>
A motor vízhűtője a törzs alatt közvetlenül a pilótaülésnél egy téglalap keresztmetszetű csatornában, az olajhűtő pedig az orr alatti áramvonalas burkolatban volt elhelyezve. A pilótaülés után a törzs ovális keresztmetszetű önhordó szerkezetként lett kialakítva, mely a rádiót, az oxigénpalackokat és a kormánymechanizmust tartalmazta. A pilótafülke nem volt túlnyomásos, az ülés hátulról páncélozott volt.
53. sor:
==Szolgálatban==
A ''Folgore'' gyártása importált DB 601A motorokkal indult, mialatt az Alfa Romeo felkészült a licenc motorok előállítására. Mivel a hazai motorok szállítása elhúzódott, a Macchi néhány M.C.200 gépet az M.C.200-ashoz hasonlóan Fiat csillagmotorral szerelt fel. 1942 vége felé azonban a ''Folgore'' gépek számszerűen túlszárnyaltak minden más ''RA'' vadászgépet.
Az első példányok 1941 május-júniusban kerültek a repülőegységekhez, ahol a pilóták kiképzése folyt az új géptípusra.<ref name= "Malizia pp. 92-93.">Malizia 2002, pp. 92–93.</ref> A kezdeti sok hiba és üzemzavar miatt azonban 1941 ősze lett, mire először indulhattak bevetésre. [[Málta]] elleni támadás alatt került először bevetésre 1941. szeptember 29-30-án.<ref name= "Duma p. 223.">Duma 2007, p. 223.</ref><ref name= "Malizia p. 95.">Malizia 2002, p. 95.</ref> A [[líbia]]i fronton novemberben jelentek meg az első gépek, a [[Barbarossa hadművelet|keleti fronton]] csak korlátozott számban vetették be 1941 és 1943 között M.C.200 ''Saetta'' vadászgépekkel vegyesen.
A Regia Aeronautica 1942. december 23-kán kelt körlevelében elrendelte a szárny alatti ledobható benzintartályok alkalmazását a hatótáv növelése céljából a [[Pantelleria]] bázison állomásozó gépek számára.<ref name="Borgiotti p. 3.">Borgiotti 1994, p. 3.</ref>
A szövetségesekkel 1943-ban kötött fegyverszünet után az M.C.202 vadászgépeket már csak gyakorló gépként használták, két példány egészen 1947-ig szolgálatban volt.
A szövetséges pilóták, akik közelharcba kerültek a ''Folgore''val értékelték teljesítményét és fordulékonyságát.<ref name= "Spick p. 117.">Spick 1997, p. 117.</ref> Általános vélemény szerint a gép felülmúlta a [[Hawker Hurricane]] és a [[P–40 Warhawk|Curtiss P-40]] Kittyhawk vadászgépet, melyekkel először a líbiai fronton találkozott, és egyenértékűnek tartották a [[Supermarine Spitfire|Spitfire Mk V]] brit géppel. Az olasz gép szűkebb fordulót tudott végrehajtani, de a Spitfire gyorsabban emelkedett.<ref>Glancey 2007, pp. 165–166.</ref> A gépet egyedül szegényes fegyverzete miatt érte kritika.
A gépek az észak-afrikai fronton a fegyverletételig harcoltak, majd [[Szicília]] védelmében is részt vettek a szövetséges partraszálló erők ellen. A keleti fronton a [[sztálingrádi csata]] után már nem vállaltak szerepet. A [[Független Horvát Állam]] légiereje 1944-ben kapott több új M.C.202-t
==Üzemeltetők==
| |||