„Polgárosodás” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
5. sor:
== A polgárosodás Magyarországon ==
=== Polgárosodás a reformkorban ===
Magyarországon a polgárosodás a
=== Polgárosodás a XX. században ===
A paraszti rétegek aránya a századfordulót követően a társadalom több mint kétharmadát és az 1950-es évek elején is közel fele részét tette ki. A 20. század első évtizedeiben a nagybirtokosok kezében volt a földterület mintegy 40%-a, és ebből adódóan a parasztságon belül 1910-ben meglehetősen magas részarányt (40%-ot) képviseltek a föld nélküli mezőgazdasági munkások és cselédek.
A hazai '''paraszti polgárosodás''' viszonylag gyenge bázisára utal az a tény, hogy 1910-ben az önálló parasztok közel kétharmadának legfeljebb 10 hold földterülete volt. Alacsony volt a közép-, illetve gazdagparaszti csoportok aránya a parasztság egészén belül.
A polgároknak minősíthető, '''önálló iparosok és kereskedők''' rétege mindössze 8,5%-ot tett ki (1910). E réteg nagyobb része azonban a falusi iparosokból került ki, akiknek gyakorta nem az iparosmesterség adta a fő megélhetési forrást, hanem a mezőgazdaság. Általános vonás volt, hogy a falusi iparosok – a helyi agrártársadalomhoz való szoros kötődésük miatt is – jelentős gazdaságot tartottak fenn. Emiatt csupán a nagyvárosokban élő önálló iparosok és kereskedők minősíthetők valóban polgári rétegnek.
A kapitalizálódás előrehaladtával egyre számottevőbb réteget alkotott a munkásság, 1910-ben az aktív keresők 13,6%-át. Más rétegekhez hasonlóan a munkásságot is az erőteljes belső tagozódás jellemezte. A társadalmi presztízs és az életkörülmények szempontjából igen nagy különbségek voltak a „munkásarisztokráciát” alkotó előmunkások, szakmunkások és a képzetlen segédmunkások között. A társadalomban elfoglalt helyüket tekintve a munkássághoz némileg hasonló helyzetben voltak a háztartási alkalmazottak és a cselédek (arányuk 1910-ben 5%-ot tett ki), ám e réteg is nagyon heterogén volt.
Részben az iparosodás térhódításával, részben a közigazgatás bonyolultabbá válásával, fokozatosan növekedett a szellemi foglalkozásúak rétege (1910-ben arányuk 4,2%). Túlnyomó többséget alkottak a köz- és a magántisztviselők, míg a szellemi szabadfoglalkozásúak csoportja (orvosok, ügyvédek) csak viszonylag kisebb kört foglalt magába.
Összegezve az I. világháborút megelőző időszak főbb vonásait, elmondható, hogy a tőkés fejlődés nyomán a társadalmi változások számos jelét lehetett megfigyelni. A társadalmi szerkezet alapvetően feudális képződményei mellett mindinkább gyökeret vertek a polgári társadalomra jellemző vonások, ám a társadalomtörténeti szempontból viszonylag rövid periódus csak a változások elindítására volt elégséges.<ref>http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/212.html</ref>
=== A két világháború között<nowiki/> ===
A háborút követően lassan indult el a gazdasági stabilizáció, amelyet az 1920-as évek végén alapvető mértékben visszavetett a világgazdasági válság. Az agrár túlsúlya mérséklődött, azonban az 1920-as években végrehajtott Nagyatádi-Szabó-féle földreform csak kismértékben csökkentette a föld nélküli mezőgazdasági munkásságot, és – a környező országoktól eltérően – Magyarországon megmaradt a nagybirtok dominanciája.
A szellemi foglalkozásúak részaránya az 1940-es évek elejére közel kétszeresére (7,3%) növekedett. E növekedés részben a polgárosodási folyamatokkal magyarázható, részben az I. világháborút követően az elcsatolt területekről tisztviselők tízezrei települtek át Magyarországra.
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
|