|
A '''magyar esszéirodalom''' kezdetét [[Sylvester János]]-től számítjuk.
A '''magyar esszéirodalom''' fénykora talán a harmincas-negyvenes évekre tehető. "Esszéíró nemzedékről" is beszélhetünk, elsősorban [[Szerb Antal]]ra és [[Halász Gábor]]ra, majd [[Szentkuthy Miklós]]ra és [[Hamvas Béla]]ra gondolva. [[Gyergyai Albert]], a kiváló fordító évtizedekkel később "Az esszé védelmében" írt jelentős cikket, mely akkor épp arra hívta fel a figyelmet, hogy csökken az irodalmi esszé megbecsülése.
Az [[esszé]] mint műfaj elég nehezen definiálható, tartalma koronként változó.
Mindez rövid és nem teljes visszapillantás, hiszen [[Babits]] vagy [[Kosztolányi]] sok írása, kritikája és cikke is esszének tekinthető. Az esszét amúgy is nehéz definiálni.
==A fénykor ==
Nyitott kérdés, hogy ma, a magyar prózairodalom erős változásai után - és közben - milyen rangja van az esszének? E cikk írója úgy látja, hogy nagyon csekély. A magyar [[regény]] jelentős alkotásokkal arat közönség- és kritikai sikert, a legújabb irodalomtörténeti iskolák inkább a tudomány felé közelítik az irodalomról szóló diskurzust, néhány érdekes és eredeti kritikus is műveli szakmáját (Bán Zoltán András) - esszéírók azonban nemigen vannak. Az idősebbek közül [[Sándor Iván]]t említhetnénk, de ő is prózaíróként ismertebb; a középkorú nemzedék legnagyobb alakja [[Balassa Péter]] nemrég halt meg, de rá is leginkább az irodalomtudós vagy kritikus megjelölés illik. Ugyanez mondható el Angyalosi Gergely, [[Radnóti Sándor]], vagy a kiváló [[Poszler György]] munkásságáról. Írásaik közel állnak az esszéhez, de elsősorban és lényegében mindketten esztéták, vagy/és irodalomtudósok (Radnóti jelentékeny kritikus is). Elsőként mégis [[Nádas Péter]]t kell említenünk, akinek életműsorozatában nagyon fontos helyet foglal el esszékötete. Az irodalmi közvélemény azonban sem Nádast, sem a fentebb említett szerzőket nem esszéíróként tatja őket számon, mint ahogy nem [[Beke László]] művészeti írót vagy [[Wilheim András]] zeneesztétát. Az esszének csekély ma visszhangja, kereslete, megbecsülése. Szinte teljesen észrevétlen maradt például a ''Magyar Napló'' kiadásában megjelent ''Az év esszéi - 2003''. c. antológia, melyben - igaz, inkább szak- vagy ismeretterjesztő dolgozatok társaságában - [[Pályi András]] vagy [[Lackfi János]] kiváló írásai is helyet kaptak.
Az esszéirodalom fénykora talán a harmincas-negyvenes évekre tehető.
Most egy közelálló kérdés felé kanyarodok: a képzőművészeti és filmtárgyú esszékönyvekhez. A ''Filmvilág'' c. folyóirat hiába közli [[Szilágyi Ákos]] vagy a festő [[Karátson Gábor]] érdekes esszéit az orosz ill. a kínai film tárgyából, az irodalmi közvélemény ezekre nem figyel. Talán a képzőművészeti esszékötetek, legalább a közönség egy szűkebb, de mértékadó rétegénél sikeresebbek, irodalom-kritikai elismertségük is jelentősebb. Művészetfilozófiai jellegű esszéivel méltán becsülik például [[Földényi F.László]]t vagy [[Sebők Zoltán]]t. Filmművészeti esszékötetekkel vált ismertté [[Bikácsy Gergely]] kritikus, akinek azonban ''Buñuel-napló'' című 1999-es könyve, bár a filmet érdeklő olvasókat megtalálta - az irodalmi közvélemény előtt szinte ismeretlen maradt. Az irodalmi világ csak filmszakmai könyvnek fogta fel, tehát alig méltatta - holott valójában irodalmi esszé. A filmtudományi értékelés pedig némi joggal azt rótta fel kárára, hogy "filmtudományként" nem felel meg a kritériumoknak. Ez is lehet oka, hogy a szerző következő, nagyigényű, és évekig írt hosszabb terjedelmű "Róma-esszékönyve" (''Római Piramis'') évek óta kéziratban várja a megjelenést: a kiadók minősítése szerint utikönyvnek nem felel meg, viszont nem is novelláskötet vagy [[regény]]... akkor tehát micsoda? (Részletei olvashatóak a ''Liget'' c. folyóirat 2002-2003-as számaiban, a ''Terasz'' c. internetes honlap irodalmi részlegében és a tekintélyes ''Holmi'' 2004. áprilisi számában. Ezek a publikálások azonban a kéziratot ismerő és megjelentetését halogató könyvkiadókat (''Osiris, Helikon, Balassi, Cartaphilus, Kortárs'') korántsem ösztönözték arra, hogy a terjedelmes művet valamelyikük kiadja...) Végül ''A Dunánál Kiadó'', [[Szőcs Géza]] irányításával vállalta publikálását. "Természetesen" Szőcs sem jelentette meg... Ugyanakkor nemcsak útikönyvek, hanem csacsogóan felszínes római vagy parizsi naplók villámgyorsan napvilágot látnak a kereskedelmi siker reményében.
===A korszak jeles esszéírói===
* [[Szerb Antal]],
* [[Halász Gábor]],
* [[Szentkuthy Miklós]],
* [[Hamvas Béla]].
* [[Babits Mihály]]
* [[Kosztolányi Dezső]]
==Az esszé jelene==
[[Gyergyai Albert]], a kiváló fordító "Az esszé védelmében" írt jelentős cikket, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy csökken az irodalmi esszé megbecsülése. A jelenegi esszéírók gyakran regényíróként ismertebbek, mint pl. [[Nádas Péter]]. Ma kevesen foglalkoznak kizárólag esszéírással mint pl. [[Bán Zoltán András]].
Az esszének csekély ma visszhangja, kereslete, megbecsülése. Szinte teljesen észrevétlen maradt például a ''Magyar Napló'' kiadásában megjelent ''Az év esszéi - 2003''. c. antológia, melyben - igaz, inkább szak- vagy ismeretterjesztő dolgozatok társaságában - [[Pályi András]] vagy [[Lackfi János]] kiváló írásai is helyet kaptak.
===További jelenlegi esszéírók ===
* [[Bán Zoltán András]]
* [[Sándor Iván]]
* [[Balassa Péter]]
* [[Angyalosi Gergely]],
* [[Radnóti Sándor]],
* [[Poszler György]].
* [[Szilágyi Ákos]]
* [[Karátson Gábor]]
* [[Földényi F.László]],
* [[Sebők Zoltán]],
* [[Bikácsy Gergely]].
- A művészettörténeti kritika és a képzőművészeti könyvkiadás jobban becsüli és elismeri a hasonló műfajú könyveket. Jellemző és örvendetes, hogy a nem művészettörténész Földényi F. László kiváló, elmélyült művészeti esszékönyvei megtalálják a maguk - természetesen nem nagy - közönségét, és súlyukhoz méltó kritikai visszhangot váltanak ki.
|
