„Didot család” változatai közötti eltérés

Pierre Didot ([[1761]]-[[1853]]),<ref name="Fülöp_75"/> François-Ambroise Didot fia szintén nagy odaadással szolgálta a betűművészetet. Egyetértett a [[rokokó]] könyvdísz száműzésével, s az [[angolok|angol]] Baskerville azon nézetével, miszerint ''„a könyvnek megvan a maga saját formanyelve, mely a betűk jóságával és kellő rendjével hat, s nincs szüksége illusztratív, ornamentális eszközökre, melléktermékekre”''.<ref name="Várkonyi_404"> Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története. Budapest: Széphalom Könyvműhely, 2001. 404. p.</ref> A nyomdát [[1789]]-ben, a forradalom kitörésének évében vette át, s olyan kiváló munkát végzett, hogy<ref name="Tevan"/> – miután az Állami Nyomda 1789-ben elhagyta a [[Louvre]] helyiségeit<ref name="Fülöp_75"/> – műhelyét a Louvre-ba helyezték át.<ref name="Tevan"/> Itt az új antikvával állította elő az úgynevezett ''Louvre-kiadások'' (''Editions du Louvre'') értékes művekből álló, Franciaországban és külföldön is egyaránt nagyhírű sorozatát. A sorozat tagjaként, kis példányszámban megjelent művek mind szövegük pontosságát, mind pedig [[tipográfia]]i szépségüket tekintve híres alkotásai a nyomdászattörténetnek. A [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]]-[[fólió|folio]]kiadással ([[1798]]) induló sorozat kiemelkedő darabjai még [[Quintus Horatius Flaccus|Horatius]] ([[1799]]) és [[Jean Racine|Racine]] (3 kötet, [[1801]]-[[1805]]) művei, valamint [[Jean de La Fontaine|La Fontaine]] [[mese|meséi]] és [[Voltaire]] ''Henriade''-ja. Kiadványai közül a Racine-kiadás keltette a legnagyobb feltűnést, melyet a kortársak minden idők legnagyobb nyomdászati teljesítményeként tartottak számon. Pierre Didot nyomdájában kis formátumú, különösen olcsó nyomtatványokat is adott ki, melyekhez felhasználta öccse, Firmin Didot találmányát, a sztereotípiát.<ref name="Fülöp_75"/>

 

=== Firmin Didot ===

A két testvér közül Firmin Didot ([[1764]]-[[1836]]) volt a nagyobb nyomdászegyéniség, s mint nagy műveltségű ember az egész Didot családnak is kiemelkedő tagja.<ref name="Fülöp_75"/> Apjától a betűöntödét 1789-ben vette át, s ő szállította testvérének, Pierre-nek Louvre-kiadásaihoz a betűket.<ref name="Tevan"/> Ő adott végleges formát atyja antikvájának, s azt olyan művészi szintre emelte, hogy a [[Didot-antikva]] egy évszázadon át a legelterjedtebb és legkedveltebb nyomdai betű volt [[Európa|Európában]].<ref name="Fülöp_75"/> [[1790]]-ben szerződést kötött [[Johann Friedrich Unger]]rel, hogy súlyos pénzek fejében [[fraktur|fraktúrafajtát]] tervezzen számára. A kísérlet – mint ahogy előre sejthető volt – balul sikerült. Didot finom érzékű művész lévén nem nyúlt erőszakos kézzel a fraktúrhoz – így az összképében harmóniátlan maradt, és senki sem fogadta el. <ref name="Várkonyi_410"> Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története. Budapest: Széphalom Könyvműhely, 2001. 410. p.</ref> Bár alkotójának kiléte homályos, egyesek Firmin Didot-nak tulajdonítják a vékony vonásokat alig tartalmazó, címek és kiemelések jelzésére különösen alkalmas [[egyptienne]] betűfajtát is.<ref name="Nyomdászati_111"> Nyomdászati lexikon : a szedés, gépszedés, betűöntés, stereotípia, galvano plasztika, nyomtatás, litográfia, mélynyomtatás, offset, könyvkötészet, klisékészítés, papiros, kalkuláció, üzletvitel, helyesírás, az üzemben előfordulóelektrotechnikai és a sokszorosító iparban szükséges sok-sok egyéb tudnivalók összefoglalása. Szerk. Bíró Miklós, Kertész Árpád, Novák László. Budapest: Bíró Miklós, 1936. 111. p.</ref>

 

Firmin Didot a sztereotípiával is foglalkozott, maga a kifejezés is tőle származik,<ref name="Nyomdászati_433"> Nyomdászati lexikon : a szedés, gépszedés, betűöntés, stereotípia, galvano plasztika, nyomtatás, litográfia, mélynyomtatás, offset, könyvkötészet, klisékészítés, papiros, kalkuláció, üzletvitel, helyesírás, az üzemben előfordulóelektrotechnikai és a sokszorosító iparban szükséges sok-sok egyéb tudnivalók összefoglalása. Szerk. Bíró Miklós, Kertész Árpád, Novák László. Budapest: Bíró Miklós, 1936. 433. p.</ref> és az eljárást is ő szabadalmaztatta.<ref name="Galli_161"> Galli Katalin: A könyv története. (II. kötet: 1500-tól a 20. század közepéig). 8. kiadás. Budapest: Hatágú Síp Alapítvány, 2004-2005. 161. p.</ref> Az új módszer segítségével olcsó áron tudott [[francia nyelv|francia]], [[olasz nyelv|olasz]] és [[angol nyelv|angol]] klasszikusokat forgalomba hozni. Emellett díszkiadású könyveket is megjelentetett. Nyomdájában Franciaország minden neves embere megfordult, Párizsi tartózkodásuk alatt pedig a külföldiek is gyakran éltek a lehetőséggel, hogy a világhírű nyomdát megismerjék.<ref name="Tevan"/>

 

 

==Negyedik generáció==

 

=== Jules Didot ===

A család párizsi nyomdáját Firmin Didot fiai, [[Ambroise-Firmin Didot]] és [[Hyacinthe-Firmin Didot]] vették át és közösen vezették. Mindketten kiválóan képzett nyomdászok voltak, s nyomdájuk számos jelentékeny kiadványt tett közzé.<ref name="Fülöp_75"/> Ők adták ki a [[Francia Akadémia]] szótárát, az ''Encyclopédie moderne'' 39 kötetét, valamint az ''Univers pittoresque''-t (67 kötet, 4000 acélmetszettel).<ref name="Révai_527"/> (A cég az ő vezetésükkel és utódaik alatt nagyipari vállalattá fejlődött, s Firmin Didot néven [[részvénytársaság]]ként ma is működik; Firmin Didot leszármazottai ugyanis az iránta való tiszteletből családnevükhöz csatolták a Firmin keresztnevet).<ref name="Fülöp_75"/>

 

 

=== Hyacinthe-Firmin Didot ===