„Naginata” változatai közötti eltérés

A naginata egy fa nyélből áll végén egy hajlított pengével; sok hasonlóságot mutat a kínai Guanguan Daovaldaoval<ref name="Jones">{{cite book|last=Jones|first=Donn F.|authorlink= |coauthors= |title= Women Warriors: a History|publisher=Potomac Books|location= |page=280|isbn=978-1-57488-206-3}}</ref>. A naginatát gyakran látták el egy kardhoz hasonló keresztvassal (''cuba'') a penge és a nyél között. A 30cm 30-60cm-es naginata pengét ugyanolyan módon kovácsolták mint a hagyományos japán kardokat. A penge hosszú markolattüskével (''nakago'') rendelkezik amit belehelyeznek a nyélbe (''nagaje''). A penge eltávolítható amit egy fa pecekkel (''mekugi'') rögzítenek ami áthalad a markolattüskén és a nyélen kialakított lyukon(''mekugi-ana''). A nyél 120cm 120- 240cm-ig terjedhet és ovális alakú. A nyélnek azt a részét ahová a markolattüske van belehelyezve tacsiucsinak nevezzük. Ezt a területet általában megerősítik fémből készült gyűrűkkel vagy vékony fémborítással. A nyél alsó végére egy nehéz fém sapkát helyeznek (ishizuki''isizuki''). Amikor nincs használatban a naginata pengéjét egy fa borítással látják el (''szaja'')<ref name="books.google.com"/>.

A naginata feltételezhetően a korábbi Hoko Jarinak a leszármazottja , ám valószínüleg a kínai Guanguan Daodao is befolyásolta a kialakulását.<ref name="Draeger">{{cite book|last=Draeger|first=David E.|authorlink= |coauthors= |title=Comprehensive Asian Fighting Arts|publisher= Kodansha International|year=1981|location= |page=208|isbn=978-0-87011-436-6}}</ref><ref>{{cite book|last=Ratti|first=Oscar|coauthors =Adele Westbrook|title=Secrets of the Samurai: The Martial Arts of Feudal Japan|publisher=Castle Books|year=1999|isbn= 0-7858-1073-0|page=241}}</ref>. Nehéz megállapítani, hogy pontosan mikor is alakult ki ez a fegyver. Sokan állítják, hogy a [[Nara-kor]]szak harcos szerzetesei találták fel, de a tárgyi bizonyítékok amik igazolják a fegyver létezését csak a középső [[Kamakura-kor]]szakig nyúlnak vissza, és a korábbi írásos emlékek meglehetősen homályosak. A legelső megbízható feljegyzések, 1146-ból a késő [[Heian-kor]]szakból származnak, melyek közül egy szerint a fegyver egy friss találmány volt<ref>{{cite book|last=Friday|first=Karl F.|title= Samurai, Warfare and the State in Early Medieval Japan|year=2004|publisher=Routledge|isbn=0-203-39216-7|page=86}}</ref>. Korábban a 10. és 12. századi források gyakran hivatkoznak "hosszúkardokra" amik bár gyakori középkori megnevezése és helyesírása a naginatának jelenthetnek hétköznapi kardokat is; az egyik forrás a naginata előhúzását a nuku igével írja le, ami általában a karok előhúzására használnak, míg a naginata előhúzására főleg használt ige a hazusu. A gyakran feltételezett kapcsolta a naginata és a harcos szerzetesek között szintén nem tisztázott. A késő 13. és 14. századi műalkotások a harcos szerzeteseket naginatával ábrázolják, de nem tulajdonítanak neki különösebb jelentőséget: a fegyver csak egyike azoknak amiket használtak a szerzetesek, valamint szamurájok és asigaruk.<ref>{{cite book|last= Adolphson|first=Mikael S.|title=The Teeth and Claws of the Buddha: Monastic Warriors and Sōhei in Japanese History|year=2007| publisher=University of Hawai'i Press|isbn=978-0-8248-3123-3|pages=130–133}}</ref> A naginatát használó szerzetesek ábrázolásai a korábbi korszakokban valójában később készültek azzal a szándékkal, hogy a naginatát mint szimbólumot használják a szerzetesek más harcosoktól való megkülönböztetésére, mintsem, hogy a történelmi események egy pontos leírását adják.<ref>Adolphson (2007), pp. 137, 140</ref>

Bár kevesebb aktív művelője van néhány "korjú budzsucu" rendszer (hagyományos harcművészet) amik közöttakad régebbi és harciasabb naginatadzsucu mint például : ''Szuió Rjú, Araki Rjú, Tendó Rjú, Dzsikisinkage Rjú, Higo Korjú, Tensin Soden Katori Sintó Rjú, Toda-ha Buko Rjú, Josin Rjú'' amik közül néhánynak engedélyezett képviselői vannak Japánon kívül.