„Mohandász Karamcsand Gandhi” változatai közötti eltérés

a
(kisebb helyesírási hibák javítása)
Az emberek gyakran azzá válnak, aminek hiszik magukat. Ha egyre csak azt hajtogatjuk magunknak, hogy nem vagyunk képesek valamit megtenni, akkor valóban képtelenek lehetünk rá, és ha azt a hitet tápláljuk, hogy képesek vagyunk valamire, akkor megszerezhetjük hozzá a szükséges képességet, még ha kezdetben nem is volt meg bennünk.<ref>Harijan, 1940. szept. 1.</ref>
 
A [[második világháború]] végén a Japán felettJapánban felrobbantott atombombák alkalmával arról beszélt, hogy az egyre nagyobb bomba nem lehet válasz semmire, hiszen az erőszak erőszakot szül.<ref>Gáthy Vera: Gandhi</ref><br />
A háborúk és viszályok ellen a legnagyobb fegyverként a [[böjt]]öt, az [[ima|imát]] és az [[erőszakmentesség]]et alkalmazta.<br />
Mint írta, az ima mentette meg az életét. A legfájóbb tapasztalatokban volt része, amelyek átmenetileg kétségbe ejtették. Az ima segítségével kerekedett felül ezen a kétségbeesésen. Az ima, amely nem volt mindig élete része, puszta szükségszerűségből jött, amikor olyan helyzetben találta magát, amelyben nem boldogulhatott volna nélküle. Ahogy telt-múlt az idő, Istenbe vetett hite megerősödött, s az ima iránti vágya egyre ellenállhatatlanabbá vált. „Ismerje fel mindenki, hogy a napi [[ima]] milyen új színt hozhat az ember életébe!”<ref name="Gandhi Az igazság szolgálója">Gandhi Az igazság szolgálója</ref>
385

szerkesztés