„Szoba (étel)” változatai közötti eltérés

Mint ahogyan sok más japán tésztát, a szobát is előszeretettel szolgálják fel szárítva, hidegen a nyári napokon, míg télen inkább forró szója alapú [[dasi]]{{jegyzet |megj=Tonhalból és algából készült alaplé, mely por formában is kapható}}levesként. Természetesen mindkét esetben használnak plusz feltéteket, melyeket gondosan úgy válogatnak meg, hogy a többi hozzávalóval harmonizáljanak és az ízeket is megfelelően kiemeljék. A legtöbb ilyen feltét nem igényel főzést, bár előfordulnak a rántott, sült formában is. A szoba ételek nagy része [[udon]]nal is elkészíthető.

A hideg szobatésztát legtöbbször egy [[zaru]]<ref> nevű szitaszerű bambusztálca</ref>nbambusztálcánn szolgálják fel, melyet akár szárított [[nori]] darabokkal, illetve egy ''szoba-cuju'' ként hívott szósszal is köríthetnek. A cuju egy erős keverék melyet [[dasi]]ból, édesített [[szójaszósz]]ból (melyet ''szátójódzsunak'' hívnak) és [[mirin]]ből készítnek. Az evőpálcikákat használva az étkező személy leemel némi tésztát a tálcáról, majd megforgatja a cujuban, melybe sokszor már előre belekeverik a [[vaszabi]]t és az újhagymát. Sokan úgy tartják a kézzel készült házi szoba tészta egyedi aromáját legjobban hidegen fogyasztva lehet átérezni, mivel forró levesként megváltozik az állaga. A tészta megevése után sokan szeretik a tészta levét a megmaradt cujuval elfogyasztani (Ez a [[#forró szoba ételek|''szoba-ju'']]).<ref>{{cite book|url=http://books.google.com/books?id=HZRDsVUZufoC&pg=PA91&dq=Sobayu#v=onepage&q=Sobayu&f=false|title=The folk art of Japanese country cooking: a traditional diet for today's world|first=Gaku |last=Homma|page=91|publisher=North Atlantic Books|year=1991|isbn=1-55643-098-1}}</ref>