„Szent Kinga” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam az utolsó 2 változtatást (195.199.215.77), visszaállítva Einstein2 szerkesztésére |
Enterprise 2. angol tankönyv középiskolások számára |
||
16. sor:
[[File:Szent Kinga.jpg|thumb|Kinga sószobra a wieliczkai sóbányában]]
Amikor Kinga hazalátogatott a tatárjárás után, édesapjától elkérte a [[Wieliczkai sóbányák|wieliczkai sóbányákat]]. Ekkor történt a legendás epizód is Kinga gyűrűjével. Amikor édesapja kíséretében eljutott a [[máramaros]]i sóbányákba, az egyik [[aknaszlatina]]i tárnában Kinga gyönyörködve nézte a csillogó, hófehér sótömböket. Ahogy eszébe jutottak lengyel alattvalói, akik csak sós forrásokból párologtatott, (ún. főtt) sóval kénytelenek beérni, így szólt atyjához: "Atyám, add nekem ezt a sóaknát, és engedd meg, hogy innen egyenesen Lengyelországba vihessék a sótömböket." A király teljesítette leánya kérését, Kinga pedig lehúzta ujjáról a jegygyűrűjét, és az akna birtokba-vételének jeléül a mély aknába dobta. Később, a bánya megnyitásakor, a legenda szerint a bányászok megtalálták Kinga gyűrűjét. (Lásd pl. Bérczi, 2007)
Kinga apjától, IV. Bélától nem kérhette el a (Lengyelországban lévő) wieliczkai sóbányákat, mivel IV. Béla nem volt lengyel király! (A szócikk szerkesztője összekeverhette I. (Nagy) Lajossal) Kinga azért kért erdélyi sóbányát apjától, mert akkor meg nem volt ismert a wieliczkai sóbánya. Az erdélyi sóbányába bedobta a gyűrűt Kinga, - és amikor felfedezték a wieliczkai sóbányát, ugyanezt a gyűrűt megtalálta egy lengyel bányász.
==Emlékezete==
| |||