„Kifulladásig” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
44. sor:
Pedig a ''Kifulladásig'' története egyszerű, talán túlságosan is az. Michel (Jean-Paul Belmondo) kisstílű autótolvaj, aki az amerikai gengsztereket próbálja utánozni. Egyik lopása után kénytelen megölni egy országúti járőrt. A fiú megpróbál egy időre [[Párizs]]ban elrejtőzni, illetve pénzt szerezni, hogy [[Olaszország]]ba szökhessen. Itt él a fiatal amerikai lány, Patricia (Jean Seberg), akibe Michel szerelmes. Patriciának is tetszik a fiú, de a karrierjét fontosabbnak tartja kapcsolatuknál. Amikor már úgy érzi, hogy túlságosan is kötődik Michelhez, akkor feladja a rendőrségen. A túl későn menekülni kezdő férfit a rendőrök egy utcasarkon lelövik.
 
Ennyi lenne a sztori, ám nem csak erre kell figyelni. A film a nouvelle vague, azaz a francia újhullámúj hullám legeslegelső darabja – pontosabban legelső ismert darabja. Az új hullám – legfontosabb ismertetőjeleként – az eddigi romantikus, hősies karakterekre kihegyezett filmek helyett egyszerű történeteket akart mesélni egyszerű emberekről. Azonban az egyenes vonalú történetelbeszélés és az azt meghatározó logika helyett, az úgynevezett „bukdácsoló múzsa” szerkesztési elve érvényesül. Ennyiben is különbözik például az olasz [[neorealizmus]]tól vagy az angol „mosogató” (kitchen sink) filmdrámáktól.
 
Godard volt az, aki különösen líraivá és jó értelemben művészivé tette filmjeit. Ehhez gyakran használt fel irodalmi idézeteket, más filmekből kiragadott részleteket vagy műtárgyakat. A ''Kifulladásig'' még nem ért el a későbbi Godard-filmek „stádiumába”, vagyis rendelkezik az első filmek fiatalos energiájával, letisztultságával és elevenségével. A forgatókönyvét az a [[François Truffaut]] írta, aki az új hullám másik nagy klasszikusát, a ''[[Jules és Jim]]''et rendezte – állítólag maga Truffaut rendezte a ''Kifulladásig'' legnagyobb részét, és nem Godard.