„Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal” változatai közötti eltérés

 

A villamosításához Kandó két mozdonytípust tervezett, amelyek villamos berendezései azonosak voltak, csak egyes járműszerkezeti részek változtak az eltérő tehervonati hajtókerékméret különbözősége miatt. A [[Valtellina vasút|Valtellina]] villamosításakor a Kandó által tervezett [[indukciós motor]] volt a siker kulcsa, az 50 periódusú rendszernél hasonló szerepet kapott a fázisváltó. Ennél a különleges berendezésnél Kandó egyfázisú [[transzformátor]]t, egyfázisú szinkronmotort és többfázisú szinkrongenerátort egyesített egyetlen gépben. A munkavezeték 16 kV feszültségű, 50 periódusú, egyfázisú áramát többfázisú kis feszültségűvé alakította az indukciós hajtómotor számára. A mozdonynak négy szinkron sebességfokozata volt: 24,2; 50; 75 és 100 km/h.

 

A 190&nbsp;km hosszú '''Budapest-Hegyeshalom vasútvonal''' villamosításának részeként helyezték üzembe 1930-ban a [[Bánhida]]i Erőművet, amely egyebek között a vontatás villamosenergia-szükségletét is biztosította a 100 kV feszültségű Budapest-Bánhida-[[Károlyháza|Horvátkimle]] vonalvezetésű távvezetékre kapcsolt [[Torbágy]]<ref>A legutóbbi korszerűsítéskor ez a vonalszakasz kiiktatódott a vasútvonalból</ref>, Bánhida, [[Nagyszentjános]] és Horvátkimle transzformátorállomásokon keresztül. Azért, hogy az egyfázisú terhelés a háromfázisú energiaellátó rendszerre egyenletesen legyen elosztva, a munkavezetéket négy, egymástól elszigetelt szakaszra bontották, mindegyiket külön táplálással. Két alállomás a távvezeték azonos fázisára, a másik kettő pedig a két további fázisra kapcsolódott.