„Telegdi Zsigmond” változatai közötti eltérés

A székesfehérvári[[székesfehérvár]]i főreáliskolában érettségizett (1928), az [[Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem|Országos Rabbiképző Intézetben]] (1928–1933); a boroszlói[[boroszló]]i (1929–1930) és a párizsi[[párizs]]i egyetemen tanult (1930–1931), majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet (1933), az iráni filológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1946). A nyelvtudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1979).

Budapesten állástalan tanár, alkalmi szellemi munkákból élt (1933–1945); közben többször munkaszolgálatos (1940-től). A [[Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár]] tudományos főkönyvtárosa (1945–1948), az Országos Könyvtári Központ alapító igazgatója (1948–1950). A Nyelvtudományi Intézet alapító igazgatója (1950–1951), az átszervezés után az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] Nyelvtudományi Intézete igazgatóhelyettese és tudományos főmunkatársa (1951–1952), külső tudományos munkatársa és osztályvezetője (1952-től). A Pázmány Péter Tudományegyetem, illetve az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|ELTE BTK]] díjtalan tanársegéde (1934–1936), a Török Filológiai Tanszék intézeti tanára, illetve egyetemi docense (1952–1958), az Általános Nyelvészeti és Fonetikai Tanszék egyetemi tanára (1958. szeptember 17. – 1979. jún.június 30.) és a Tanszék vezetője (1958–1973). Iránban[[Irán]]ban (1963) és az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]]-ban járt hosszabb tanulmányúton (1965–1966). A bécsi[[bécs]]i [[Collegium Hungaricum (Bécs)|Collegium Hungaricum]] ösztöndíjasa (1937–1938).

Az iranisztika nemzetközileg is elismert kutatója, elsősorban az [[Perzsa nyelv|újperzsa nyelv]] történeti és leíró nyelvtanával, illetve a középperzsa (parthus, szogd stb.) nyelvekkel foglalkozott. Telegdi még rabbiképzős éveiben felfigyelt a kelet-turkesztáni és turfáni ásatások során felszínre került, addig eltűntnek tartott, ismeretlen nyelvek írásos emlékeire. Az ő érdeme, hogy a turfáni középperzsa és parthus szövegek jelentőségét a hebraisztika számára felismerte, és már [[doktorátus|doktori értekezésében]] hangtörténeti tanulságaikat sikerrel hasznosította. Alapvetően új megállapításokat tett a Kazár Kaganátus idején keletkezett [[héber nyelvűnyelv]]ű források, illetve a birodalomról szóló [[arab nyelv|arab]] történeti munkák nyelvészeti feltárása terén.

Laziczius Gyula [[kényszernyugdíjazás]]a után Magyarországon[[Magyarország]]on nem folyt általános nyelvészeti oktatás. Telegdi Zsigmond nevéhez fűződik az [[1950-es évek]] végén a magyarországi általános nyelvészeti kutatások újjászervezése, a tudományág oktatásának kialakítása, a szükséges segédanyagok összeállítása. Budapesten élt és alkotott, a [[Farkasréti TemetőbenTemető]]ben nyugszik.<ref>Temetésére 1994. március 23-án került sor.</ref> Halála után, tiszteletére, az ELTE BTK Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke emlékkonferenciát rendezett (a konferencia előadásait a [[Nyelvtudományi Közlemények]] jelentette meg, 1996-ban).

== ElismertségTudományos tisztségei ==

Az MTA Nyelvtudományi Bizottsága (1950-től), Általános Nyelvészeti Bizottsága tagja (1959-től), Alkalmazott Nyelvészeti Bizottsága elnöke (1964-től). A Szász Tudományos Akadémia külső tagja (1976-tól). Az Országos IdegennyelvoktatásiIdegennyelv-oktatási Tanács elnöke (1967-től).

Az Acta Linguistica (1950-től), az Acta Orientalia (1950-től), a Zeitschrift für Phonetik (1974-től) és a Historiographia Linguistica c. folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja (1974-től). Az Általános Nyelvészetinyelvészeti Tanulmányoktanulmányok szerkesztője (1–14. 1963–1983), főszerkesztője (15–18. 1984–1995).