A '''simulószó''' (– a szakirodalomban gyakran: ''klitikum)'' – olyan hangsúlytalan [[nyelvtan]]i elem ([[morféma]]), amely [[szintaxis|szintaktikailag]] független (saját jelentéssel bír), azonban [[fonológia]]ilag egy mellette álló szóval alkot szoros egységet. Valójában átmenetet képez a kötött morféma és az önálló szó között.
A simulószó soha nem állhat önmagában, például egy kérdésre adott válaszban, azonban – nyelvtől függően – megengedi más elemelemek beékelődését közé és a szó közé, amelyhez tartozik (pl. [[spanyol nyelv|spanyol]] '''''te lo''' digo'' ’mondom neked (azt)’). Ha a simulószó megelőzi azt a szót, amelyhez tapad, ''proklitikum''nak, ha pedig követi, ''enklitikum''nak nevezzüknevezi a szakirodalom.
