„Legizmus” változatai közötti eltérés

A legizmusnak - ellentétben a konfucianizmussal vagy a taoizmussal - nem volt egy, név szerint ismert megalkotója. A legizmus kialakulását politikusoknak, minisztereknek és reformereknek köszönheti, akik egymástól függetlenül más és más fejedelemségekben működtek az i. e. 7. századtól az i. e. 3. századig, olyanok mint a {{kínai|Qi|Csi}} fejedelemség bölcs minisztere, {{kínai|[[Guan Zhong]]|[[Kuan Csung]]}} 管仲 (i. e. 7-6. század), akinek a nevéről kapta címét az egyik legrégibb, egyes források szerint legista mű, a {{kínai|''Guanzi''|''Kuan-ce''}} 管子, {{kínai|[[Zichan]]|[[Ce-csan]]}} 子產 a {{kínai|Zheng|Cseng}} 鄭 fejedelemség erős kezű minisztere [[Konfuciusz]] korában, akit a hagyomány a legista politikai első nagy képviselőjeként tart számon, {{kínai|[[Shen Buhai]]|[[Sen Pu-haj]]}} 申不害, a Han-fejedelemség filozófus főminisztere az i. e. 4. században, aki elsőként dolgozta ki egy jól szervezett bürokratikus apparátusra alapozott kormányzási módszer elméletét, [[Sang Jang|{{kínai|Shang Yang|Sang Jang}}]] 商鞅, a {{kínai|Qin|Csin}} fejedelemség főminisztere az i. e. 4. században, aki radikális reformjaival erősítette meg a központi hatalmat. A legizmus első nagy összegzője, a Han fejedelemségből származó [[Han Fej-ce|{{kínai|Han Feizi|Han Fej-ce}}]] 韓非子, aki i. e. 233-ban érkezett a {{kínai|Qin|Csin}} udvarba, ahol [[Csin Si Huang-ti|{{kínai|Qin Shi Huangdi|Csin Si Huang-ti}}]] kivégeztette, és akinek egy, a nevét viselő könyvet tulajdonítanak. A legizmus előretörésében nagy szerepet játszott továbbá [[Li Sze|{{kínai|Li Si|Li Sze}}]] (李斯), aki {{kínai|Qin Shi Huangdi|Csin Si Huang-ti}} főminisztereként keménykezű legista politikusként vonult be a történelembe. Mindegyiküknek nagyjából azonos célja volt: a központi hatalom megerősítése, a törvény tekintélyének, az uralkodók hatalmának, a miniszterek hatáskörének és a bürokratikus államapparátus erejének fokozása.<ref>Tőkei 1986, 275-276. o.</ref> Így tehát a legizmus az ország teljesen különböző részein mutathatta meg előnyeit és bizonyíthatta létjogosultságát. Végül, amikor Kínában megértek a feltételek arra, hogy létrejöjjön az egységes állam (i. e. 221.) a legizmus bizonyult a legalkalmasabbnak arra, hogy az adminisztráció radikálisabb módszereit, a megújult hivatalnoki bürokrácia rendszerét és központosított adórendszerét alkalmazva kiszolgálja egy hatalmas, immár egységes birodalom politikai, közigazgatási és ideológiai igényeit.