„Toll (íróeszköz)” változatai közötti eltérés

sokszoros belső és dátumlinkek ki
(sokszoros belső és dátumlinkek ki)
== A tolltípusok ==
=== Jelenlegi típusok ===
* '''golyóstoll''' – a viszkózus, olaj alapú [[tinta|tintát]] egy 0,7-1,2 mm átmerőjű, [[acél]]ból, [[sárgaréz]]ből vagy [[volfrám-karbid]]ból készült golyó segítségével juttatjuk a [[papír]]ra. A [[tinta]] szinte azonnal megszárad az írófelülettel való érintkezéskor. A golyóstoll megbízható és olcsó. A töltőtollat felváltva lett az átlagember leggyakoribb íróeszköze.
* '''töltőtoll''' – víz alapú, folyékony [[tinta|tintát]] használ. A [[tinta]] a toll belsejében található tartályból az adagolón keresztül a tollhegyre jut, köszönhetően a [[gravitáció]]nak és a [[kapilláris nyomás]]nak. A tollhegynek nincsenek mozgó részei, a [[tinta]] egy keskeny résen keresztül jut az írófelületre. A töltőtoll tintapatronja általában újratölthető, kicserélhető vagy eldobható. Az újratölthető változatok általában rendelkeznek olyan mechanizmussal, amely segítségével a toll tölthető a tollhegyen keresztül vagy [[pipetta]] segítségével.
* '''filctoll''' – porózus, rostos anyagból készült a hegye. A legvékonyabb hegyűek filctollak írásra alkalmasak, a közepes vastagságúak festésre és rajzolásra, a legvastagabbak pedig alkalmasak a papíron kívül egyéb felületekre való írásra is (pl. hullámkarton dobozok, kerámiatábla). Az átlátszó, élénk színű [[tinta|tintával]] töltött, széles hegyű filctollak használhatók ún. szövegkiemelőként. A kerámiatáblán használatos filctollak [[tinta|tintája]], miután felvittük az írófelületre, általában eltávolítható (letörölhető).
* '''rollertoll''' – víz alapú [[tinta|tintát]], ill. zselés [[tinta|tintát]] tartalmaz. A golyóstoll és a töltőtoll tulajdonságait ötvözi egyetlen típusban. Többféle színben kapható, a fémes árnyalatútól a csillogóson-villogóson keresztül a foszforeszkálóig.
 
=== Történelmi típusok ===
* lúdtoll – főleg a [[középkor]]ban és az [[újkor]] elején volt használatos. A lúdtollat a tintatartóba mártogatták, majd a tintát felvitték a [[pergamen]]re, később a [[papír]]ra.
* nádtoll – alapanyaga [[Közönséges nád|nád]] vagy [[bambusz]], működési elve a lúdtolléhoz hasonló. Manapság már ritkán használják, főleg [[India|Indiában]] és [[Pakisztán]]ban.
* acélírótoll – fém tollhegyben végződik, melyből a [[tinta]] a töltőtolléhoz hasonló módon kerül a [[papír]]rapapírra. Általában nincs belső tartálya a [[tinta]] tárolására, írás közben folyamatosan töltendő. Az ilyen tollnak van néhány előnye a töltőtollal szemben: sokkal többféle [[tinta|tintával]] dolgozhat, amelyek használata a töltőtollnál [[korrózió]]t, ill. meghibásodást okozna. Az acélírótollat manapság leginkább különféle illusztrációk és képregények készítésekor és a [[kalligráfia|kalligráfiában]] használják.
 
== A toll története ==
Az első [[fém]]ből ([[réz]]ből) készült tollhegy az i. sz. 79-ben vulkánkitörés során elpusztult [[Pompeji]] városának romjai közül került elő. [[Samuel Pepys]] [[1663]]. [[augusztus]]i naplójában szintén utal egy fémből készült toll alkalmazásának lehetőségére. Újonnan feltalált fémtollakat említ a [[The Times]] [[1792]]-es száma is. A fémből készült tollat végül [[1803]]-ban szabadalmaztatták, de ipari termelése a manufaktúrákban - köszönhetően [[Bryan Donkin]]nak - csak [[1811]]-ben kezdődött meg [[Anglia|Angliában]]. A fémtollak és tollhegyek minősége fokozatosan egyre jobb lett, és használatuk széles körben elterjedt.
 
Az első olyan toll, amely a [[tinta|tintát]] már a belsejében található tartályban tárolta, az i. sz. 10. században volt használatos, [[Egyiptom]] akkori kalifájának az udvarában. A toll minden valószínűség szerint egyfajta töltőtoll volt, felépítését illetően azonban nem maradtak fenn utalások. A második, tartállyal rendelkező tollal kapcsolatos történelmi említés [[1636]]-ból származik [[Daniel Schwenter]]nek, a német feltalálónak a [[Deliciae Physico-Mathematicae]] c.című munkájából. Találmánya két lúdtollból készült, amelyeket egymásba csúsztatott, és közülük a belső tartályként funkcionált. [[AngliaAngliában]] [[1809]]-ben [[Barthalomew Folsché]] lett a tintatartállyal rendelkező toll szabadalma.
 
A töltőtoll ma ismert formáját egy párizsi diák, [[Petrarche Polmaru]] találta fel [[1827]]-ben. A francia töltőtollipar később, az [[1850]]-es években virágzott.
 
[[1938]]-ban [[Bíró László József|Bíró László]], magyar újságíró feltalált egy olyan íróeszközt, amelyben a tollhegy végén egy apró golyó forgott szabadon és vitte fel a toll belsejében tárolt [[tinta|tintát]] a [[papír]]rapapírra. Ez az íróeszköz a golyóstoll volt. Találmányát Bíró [[1938]]. június 15-én szabadalmaztatta. [[1940]]-ben a zsidótörvények elől [[Argentína|Argentínába]] menekült, ahol megalapította első, golyóstollak gyártására szakosodott cégét. A golyóstollak már [[1943]]-ban forgalomba kerültek. Az első radírozható golyóstollak [[1979]]-ben jelentek meg.
 
[[Slavoljub Eduard Penkala]], a lengyel és holland gyökerekkel rendelkező osztrák–magyar mérnök, továbbfejlesztette a mechanikus ceruzát; az ő nevéhez fűződik az első szilárd halmazállapotú tintát tartalmazó töltőtoll is. Az általa alapított zágrábi[[zágráb]]i ceruzagyár még ma is működik.
 
A filctollat az [[1960]]-as években a japán [[Yukijo Horie]] találta fel. A filctollhoz hasonló szövegkiemelő csak az utóbbi években vált népszerűvé.
 
A rollertoll (vagy zselés toll) az [[1970]]-es években jelent meg. Szerkezetét tekintve tartalmaz egy mozgatható golyót, belsejét pedig folyékony tinta tölti ki.
 
Habár a személyi számítógép és a billentyűzet használata egyre inkább teret nyert mindennapi életünkben, a toll még mindig a hétköznapok legfontosabb íróeszköze maradt.
75 789

szerkesztés