„Hornyánszky Viktor (nyomdász, 1828–1882)” változatai közötti eltérés

'''Hornyánszky Viktor''' ([[Hegyeshalom]], [[1828]]. [[április 10.]] (keresztelés) – [[Budapest]], [[1882]]. [[május 21.]]) újságíró, nyomdásznyomdatulajdonos, lapkiadó, árvaház-alapító; a magyar evangélikus könyvkiadás egyik megteremtője; a Budapesti Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyegyletének alapító elnöke; [[Hornyánszky Viktor (nyomdász, 1863–1935)|Ifj. Hornyánszky Viktor]] nyomdász, könyvkiadó és [[Hornyánszky Gyula (klasszika-filológus)|Hornyánszky Gyula]] klasszika-filológus, történész édesapja.

Hornyánszky György tanítónak és Bobok Borbálának fia. Iskoláit 1840-42-ben a modori evangélikus gimnáziumban, 1843-ban a [[magyar nyelv]] elsajátítása végett [[Nagybarát]]on, 1848-49-ben pedig a [[pozsony]]i evangélikus gimnáziumban végezte. Az akkori zavarok miatt az iskola zárva volt, a fiú ezért kénytelen volt tanulmányait megszakítani és az atyai házba visszatérni. Az apja halálával (1849) megürült tanítói állás betöltésére őt szólította fel a község, amit ő el is fogadott, azonban csak rövid ideig viselt. 1850-ben a már akkor is nyilvánosan munkálkodó fiatal ember felkeltette [[Heckenast Gusztáv]] figyelmét, aki felszólította, hogy a tanítói hivatalát cserélje fel az írótollal. Hornyánszky engedett a felszólításnak és júliusban Pestre érkezett, ahol a ''Pester Zeitung'' szerkesztőségébe lépett. Itt [[Glatz Ede]] a jeles fordító és publicista mellett bő alkalma nyilt írói tehetségét fejleszteni, melyet Heckenast Gusztáv kiadónak jóakaró buzdítása érlelt meg benne. Vállalkozási szelleme az irodalmi téren érlelte meg benne az eszmét, hogy magának nyomdát szerezzen, melyet 1862-ben Hornyánszky és Hummel cég alatt létesített is, s melyet később 1872-ig Trägerrel az egyetemi nyomda volt vezetőjével és szeptemberben saját neve alatt egyedül folytatott. Kiadványai tulnyomólag protestáns felekezetiek és úgyszolván egyedül ő látta el az ország evangélikus híveit vallási könyvekkel; ő nyomatta nemcsak a magyar, de rumén, szerb és más keleti nyelvű bibliákat az angol biblia-társulat részére. Házi és családi élete mintaszerű volt. 1859-ben vette el Széchenyi János gróf tiszttartója Skita leányát, Karolát, akinek halála után ennek nővére, Franciska 1867-ben lett neje, aki őt mint hű feleség kisérte az életen át. A budapesti protestáns árvaháznak egyik alapítója és évekig pénztárnoka volt; érdeme különösen a pénztár jövedelmének fokozásában állott. A budapesti könyvnyomdászok és betűöntők egyletének ő volt egyik megteremtője és elnöke; ennek gyűléséről tért haza, amikor 1882. május 21-én a Pannonia szálló előtt szélütés érte és pár óra múlva meghalt. Sírját a Farkasréti temetőben felszámolták.<ref>[http://bfl.archivportal.hu/id-662-farkasreti_temeto_felszamolt_siremlekein.html A Farkasréti temető felszámolt síremlékeinek válogatott jegyzéke]</ref>