„Ajtay Andor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
16. sor:
1927-ben végzett [[Rákosi Szidi]] színiiskolájában. 1927 és 1929 között a [[szeged]]i Városi Színház tagja volt. 1932-ben szerződött a [[Vígszínház]]hoz, 1943-ban a [[Nemzeti Színház]] színésze lett. 1945-ben a [[Budapesti Operettszínház|Fővárosi Operettszínház]]hoz került, ahol rendezett is. 1951-től 1959-ig a Magyar Néphadsereg Színháza (ma [[Vígszínház]]) tagja volt, 1956-tól 1959-ig rendezett is. 1959 és 1963 között a [[Jókai Színház (Budapest)|Jókai Színház]], 1963 és 1972 között a [[Madách Színház]] tagja volt.
Pályája végén ismét láthatta a szegedi közönség. A Naplemente előtt című előadás rendezője és főszereplője is volt. A színháztörténeti előadás bemutatója: [[1970]]. [[november 8.]] Partnerei a következők voltak: <small>[[Bángyörgyi Károly]], [[Papp János (színművész, 1948)|Papp János]], [[Stefanik Irén]], [[Lelkes Dalma]], [[Nagy Attila (színművész)|Nagy Attila]], [[Lőrinczy Éva]], [[Kovács János (színművész)|Kovács János]], [[Mentes József]], [[Kormos Lajos]], [[Máriáss József]], [[Csizmadia László]], [[Gémesi Imre]], [[Szekeres Ilona]], '''[[Molnár Piroska]]''', [[Kovács Gyula (színművész, 1914)|Kovács Gyula]], [[Károlyi István (színművész)|Károlyi István]] és [[Szalay Zsigmond]].</small>
{{rquote|0%|center|<small>Fény és árny váltakozik a lelkemben. Mennyország tiszta fénye és a sötét éjszaka borzalmas mélye. Miért ne idézném Goethét? - mikor az ő költői lelke fejezi legjobban az én érzéseimet. Ha ez a mennyei fény áraszt el, akkor a kék eget látom és téged. Tűzpiros liliomokat és téged...” S az áradó szavak igazsága könnyeket csal a többnyire fiatal publikum szemébe. Ezt a Clausen-monológot sokak szerint csak a legnagyobbak mondhatják el úgy, hogy az igaz legyen. A szegedi előadás varázsát olyan nagyságok is előidézik, mint a költői Inket játszó Molnár Piroska, Klamrothot formáló Nagy Attila, vagy a Geigerként látható Máriáss József.
Akkor és ott Szegeden „döbbenetes csend tud lenni” egy-egy sűrű színpadi pillanat visszhangjaként. Az előadás végén - írja helyszíni beszámolójában Dalos László a „Film Színház Muzsika” hasábjain - „már-már nem is gyanúsan csillognak a szemek.” Az egyik szegedi előadást még a Magyar Rádió is közvetíti a hallgatók millióinak, amelyet több ízben is megismételnek, és archívumában talán még ma is megtalálható a felvétel.</small>|}}
| |||