„Locomotiv GT (album)” változatai közötti eltérés

A ''Locomotiv GT'' hangzása a korszak más magyar albumaihoz képest keményebb volt (leginkább az Omega [[1970]]-es ''[[Éjszakai országút]]''jához hasonlít, ami nem véletlen, hiszen Presser ezen a lemezen kezdett az LGT kezdeti korszakát meghatározó hangzással kísérletezni), és az ''Ezüst nyár'' kivételével hagyományos értelemben vett slágerek sem voltak rajta. Ez tudatos döntés eredménye, mivel a négy zenész célja az volt, hogy a nyugatihoz hasonló, keményebb, minőségi rockzenét játsszanak. A hangszerelés az LGT [[1970-es évek]] második felében kiadott albumaihoz képest egyszerű, csupán a [[szaxofon]] és a [[fuvola]] az egyetlen „különleges” hangszerek. Az album középpontjában Barta virtuóz [[gitár]]játéka és Presser [[orgona (hangszer)|orgona]]szólói állnak, de Frenreisz [[basszusgitár]]ja is a szokásosnál erőteljesebben szól illetve Laux kiváló [[Dob (hangszer)|dobtechnikája]] is mindenképpen említésre méltó. A dalok stílusa kevésbé hasonlít a korszak divatos slágerzenéjére, annál „fejlettebb”, de a hagyományos értelemben [[progresszív rock|progresszív]]nek nem mondható [[rock]]zene. Nagyobb teret kap a tagok tehetségét bizonyító [[improvizáció]] (például ''A Napba öltözött lány'', ''A tengelykezű félember'' és a ''Hej, én szólok hozzád'' című dalokban). Felismerhető az amerikai [[blues-rock]] (''Nem nekem való'', ''Royal blues''), valamint a [[dzsessz]] hatása is (a parodisztikus ''Sose mondd a mamának'' című dalban). A dalok szövegét [[Adamis Anna]] írta, aki korábban az Omega szövegírója volt.