„Vix-jegyzék” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
42. sor:
Miután átfutotta a szöveget, Károlyi megkérdezte Vixtől, hogy eljuttatta-e ezt a katonai jellegű szöveget a hadügyminiszternek. Az alezredes nemleges válaszára az államfő sürgősen hívatta [[Berinkey Dénes]] [[miniszterelnök]]öt és [[Böhm Vilmos]] hadügyminisztert. Közben mérgesen megjegyezte, hogy a szövetségesek francia, román, vagy cseh [[Gyarmat (terület)|gyarmatot]] akarnak csinálni Magyarországból.{{azonos|PPCVIII}} Kijelentette, hogy a magyar kormány ünnepélyesen tiltakozni fog, de valószínűleg meghajlik a konferencia határozata előtt.{{refhely|Ormos Mária 1983|185. o.|azonos=O185}}
A megérkezett két miniszterrel együtt viszont igyekezett meggyőzni Vixet és a küldöttséget, hogy a békekonferencia határozata elfogadhatatlan, és hogy a robbanásveszélyes közhangulatban egy ilyen arányú terület-kiürítés elfogadását egyetlen kormány sem élheti túl. Vix úgy vélte: a közhangulat az újságok révén könnyen befolyásolható. Böhm a kérdésből politikai vitát akart provokálni Magyarország integritásáról, összehasonlítva [[Erdély]], illetve [[Elzász]] és [[Lotaringia]] kérdését.{{azonos|O185}} Böhm felvetésére, hogy a jegyzék eredményeként a [[Kommunisták Magyarországi Pártja|kommunista párt]] taglétszáma 24 óra leforgása alatt néhány ezerről 200 ezerre nő, Vix, hogy ne legyen szükség tolmácsolásra, németül ismételte meg a szokványos választ: ''Das ist mir ganz egal'' (Nekem ez teljesen mindegy).{{azonos|MT188}} Többször kihangsúlyozta, hogy a kijelölt új zónának semmi köze a [[Belgrádi egyezmény (1918)|belgrádi egyezményhez]], mivel azt már a békekonferencia határozta meg. Arra a kérdésre, mi történik, ha a magyar fél elutasító választ ad, Vix – a kapott utasításnak megfelelően – kitért az egyenes válasz elől.{{refhely|Magyarország története 1918-1919|189. o.|azonos=MT189}} Röviden azt felelte: ''Alors nous ferons nos malles'' (Akkor csomagolunk). Tekintettel arra, hogy a misszió a fegyverszünet ellenőrzését végezte, s a távozás ennek feladását jelentette, e kijelentés az ellenségeskedés kiújulását vetítette elő.
Mivel az alezredes ellen irányuló kirohanások – különösen Böhm részéről – nem szűntek, Vix végül kijelentette: ő csak a határozat továbbítására kapott utasítást és nem arra, hogy vitatkozzon. Az eredetileg 48 órásra tervezett határidőt 30 órára csökkentve, a válaszadásra másnap délután 6 órát határozott meg, majd a küldöttség távozott.{{refhely|Peter Pastor 1976|– Peter Pastor történész szavaival: ''„Így lett a „de Lobit-jegyzékből” „Vix-ultimátum”''.}}
| |||