„Prágai defenesztráció (1618)” változatai közötti eltérés

Az uralkodói elutasítás hatására Prágában a cseh protestánsok szervezkedni kezdtek [[Jindřich Matyáš Thurn]] gróf vezetésével a kormányzat megbuktatására. 1618. május 23-án vita közben kidobták a prágai [[Hradzsin]] ablakán [[Jaroslav Martinic]] várgrófot, [[Vilém Slavata]] tartományi főbírót és Fabricius nevű titkárukat, mint a „cseh nép árulóit”. Az összesküvők számítása ellenére a kidobottak kisebb sérülésekkel túlélték a 18 méteres zuhanást, sikerült elmenekülniük és még sokáig szolgálták a császárt.{{refhely|Sára János: A Habsburgok és Magyarország|283–284. o.}} A várfal tövében felgyűlt szeméthalom ugyanis felfogta becsapódásuk erejét.

A cseh protestáns rendek ezután 30 direktort neveztek ki és kapcsolatba léptek a morva, sziléziai és magyar rendekkel (élükön [[Bethlen Gábor]] erdélyi fejedelemmel), valamint a német [[Protestáns Unió]]val.{{refhely|Sára János: A Habsburgok és Magyarország|284. o.}} Ezzel kezdetét vette a [[harmincéves háború]], amelynek első, úgynevezett cseh szakasza az 1620. november 8-án vívott [[fehérhegyi csata|fehérhegyi csata]] miatt a cseh rendek teljes vereségével végződött.