„Cseh Királyság” változatai közötti eltérés

II. Ulászló halála, 1172 után zűrzavaros időszak következett, 1197-ig [[I. Ottokár cseh király|I. Ottokár]] második hatalomra jutásáig hét fejedelem váltotta egymást. Közülük [[I. Henrik Břetiszláv cseh fejedelem|I. Henrik Břetiszláv]] prágai püspök német birodalmi hercegi címet is viselt.{{refhely|KMTörtLex|csehek, 148. o.}} [[1198]]-ban [[Fülöp német király|Sváb Fülöp]] német király királyi rangra emelte I. Ottokárt és csaknem teljes autonómiát biztosított országa számára.{{refhely|Uralkodók és dinasztiák|526. o}} [[1204]]-ben [[III. Ince pápa]] örökölhetőnek ismerte el Ottokár királyi címét{{refhely|KatLex:Csehország}} 1212-ben a [[Szicíliai Aranybulla|szicíliai Aranybullában]] [[II. Frigyes német-római császár]] is örökletesnek nyilvánította Ottokár és utódai számára a királyi címet.{{refhely|KMTörtLex|csehek, 148. o.}}

 

[[File:WenceslausIImap-en.png|thumb|250px|A Přemysl-dinasztia által uralt terület 1301 körül]]

 

[[I. Ottokár cseh király|I. Ottokár]] (1198–[[1230]]) uralkodása idején Csehország komoly fejlődésnek indult. A király, a nemesség és a papság német telepeseket hozott az országba. Ezt a politikát folytatta fia, [[I. Vencel csehkirály|I. Vencel]] és unokája, [[II. Ottokár cseh király|II. Ottokár]] is, ami jelentős gazdasági és politikai előnyt biztosított az országnak. Ekkor fejlődtek fel az olyan nagy középkori városok, mint [[Kutná Hora|Kuttenberg]], [[Jihlava|Iglau]] vagy [[Havlíčkův Brod|Németbród]]. II. Ottokár 1254-ben megszerezte Ausztriát és Stájerszágot, 1268-ban pedig Karintiát és Krajnát. II. Ottokár pályázott a német királyi címre, de helyette 1273-ban [[I. Rudolf német király|Habsburg Rudolfot]] választották meg. A kettejük között kitört háborúban Rudolf [[IV. László magyar király|IV. (Kun) László]] magyar király segítségével, [[1278]]-ban a [[Dürnkruti csata|morvamezei csatában]] legyőzte őt, Ottokár is elesett.{{refhely|KMTörtLex|csehek, 148. o.}} Fia, [[II. Vencel cseh király|II. Vencel]]