„Óscar Romero (érsek)” változatai közötti eltérés

A Salvadorban évtizedek óta fennálló konfliktus legfőbb oka az volt, hogy a mezőgazdasági földterület túlnyomó része kis számú gazdag földbirtokos család kezén volt, ugyanakkor az ország lakosságának döntő részét a nincstelen népesség tette ki. A kis létszámú és gazdag oligarchia csak szervezett állami terror révén tudta fenntartani hatalmát. E társadalmi igazságtalanság miatt egyre nőtt a lázadó csoportok létszáma és ereje, köztük a fegyveres ellenállástól sem tartózkodó [[Gerilla-hadviselés|gerilla]]-csoportoké.

 

 

Oscar Romero kezdetben távol tartotta magát ezektől a társadalmi mozgalmaktól. 1977-ben, érsekké történő kinevezésének az évében az országon agitációs hullám söpört végig. Sztrájkok és tüntetések követték egymást, a parasztok sok helyütt elfoglalták a földesurak birtokait. Február 28-án, pár nappal Romero beiktatását követően, egy választási csalás elleni nagyszabású tiltakozás vérfürdőbe torkollott, március 12-én pedig megöltek egy jezsuita szerzetest, [[Rutilio Grande]] atyát, aki a szegények pártfogójaként végzett szociális munkát a nyomorgók között. A megölt [[Jézus Társasága|jezsuita]] atya Romero érsek nagyrabecsült jóbarátja volt. Ez az esemény változtatta meg az érsek látásmódját. Ettől kezdve vált a szegények, az elnyomottak, a nincstelenek védőjévé, szószólójává. [[Prédikáció|Szentbeszédeiben]], amelyeket nem csupán a székesegyházban hallgathattak meg a hívek, hanem az egyházmegye rádiója révén az egész országban, folyamatosan szóvá tette a katonaság és a halálbrigádok által elkövetett jogtalanságokat. Konkrét segítséget is nyújtott, egy jogsegélyszolgálatot működtetett, látogatta és bátorította a vidéki közösségeket, ahol a halálosztagok működtek.