„Davy-lámpa” változatai közötti eltérés

Az alkalmazásba vétel első időszakában a bányászoknak kötelezővé tették munkavégzés után a drótkosár alapos kitisztítását a koromtól. Ez az intézkedés nem bizonyult elégségesnek, ezért Davy és ''John Buddle'' angol bányamérnök már 1818-ban kialakította a lámpakamrák rendszerét. A bányászok a munkavégzés után leadták a lámpákat egy erre a célra rendszeresített szolgálatnál. A szolgálat dolgozói megvizsgálták a lámpák állapotát, elvégezték azok kitisztítását, olajjal (később: benzinnel), kanóccal, tűzkővel feltöltötték és lezárták azokat. Kiadáskor a lámpa légzárását erre kialakított szerkezetben az átvevőátvevők sűrített levegővel ellenőrizték és meggyőződtek a mágneszár zártságáról. A kinevezett bányaaltiszt, a ''lámpamester'' kötelessége volt a lámpák használatát munkavégzés közben is ellenőrizni, és a hibás vagy sérült lámpákat azonnal kicserélni. A lámpakamrákat minden bánya rövid időn belül alkalmazásba vette. Amikor a különböző elektromos biztonsági lámpákat alkalmazták, a lámpakamrák rendszere fennmaradt, és sújtólégveszélyes bányákban a benzinbiztonsági lámpákat a felügyeleti személyek kötelesek voltak használni.