„Pinjin” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
38. sor:
Néhány példa a hehezet nélküli és hehezetes párokra, a megközelítő magyar kiejtéssel:
* b–p: ''bang'' – páng, ''pi'' –
* d–t: ''ding'' – ting, ''ta'' –
* z–c: ''zang'' – cáng, ''cai'' –
* zh–ch: ''zhang'' – csáng, ''chang'' –
* j–q: ''ji'' – tyi, ''qi'' –
A pinjinnél a szótag fő magánhangzóján (ha több van, akkor azon, amelyik teljes értékű hangzót, nem félhangzót jelöl) ékezettel jelöljük a szótag [[tónus]]át, tehát: ''mā, má, mǎ, mà.'' (A beírás megkönnyítésére előfordul a számjegyes jelölés is, azaz ''ma1'' stb.) A tónusjel elhagyása semleges (közepes hangfekvésű) tónust jelöl.
Az eredeti kínai íráshoz képest a tónusjelölés nélküli pinjin írásmódnál olykor tucatnyi olvasat merülhet fel, s ezek számát a tónusjelölés lényegesen csökkentheti, bár még így is maradhatnak kétértelműségek. :<small>A [[HSK]]<!-- 2012--> 4. szintjéhez szükséges bő ezer írásjegy közül például az ékezet elhagyása esetén 25-nek (!) az írásmódja lehet ''shi.'' A tónusjel alkalmazásával azonban ezt leszoríthatjuk az 1. tónusnál ''(shī)'' két lehetséges karakterre (失, 师), a 2.-nál ''(shí)'' ötre (十, 时, 识, 实, 拾), a 3.-nál ''(shǐ)'' háromra (史, 使, 始), ugyanakkor a 4. tónusnál ''(shì)'' még így is 13 opció marad (士, 示, 世, 市, 式, 事, 试, 视, 柿, 是, 适, 室, 释). A tónus hiányát jelző ékezet nélküli írásmód ''(shi)'' pedig egyféle további lehetőséget takar (匙). A pinjin tehát (akárcsak a hangzó beszéd) nem tudja olyan egyértelműséggel visszaadni az értelmet, mint az eredeti kínai írás, nagyobb mértékben szükséges a kontextusra támaszkodni, de a tónusjelölés nagyban elősegíti a pinjin átírású kínai szöveg megértését.</small>
| |||