„Lovagi rend az ókori Rómában” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
14. sor:
A lovagrend és a senatori rend a [[provincia|provinciákat]] másképp gondolta hasznosítani, ez óhatatlanul politikai feszültségekhez vezetett, ami vitákhoz vezetett a bíróságok ellenőrzésében is [[Caius Gracchus]] tribunátusától [[Kr. e. 70]]-ig, amikor is a bírói helyeket egyenlő arányban osztották meg a senatorok, a lovagok és a [[tribuni aerarii]] között, akik a lovagok egy alacsonyabb kategóriája lehettek. A lovagi rend létszáma a [[Kr. e. 2. század]] végén mintegy 2500 fő lehetett, de ez a szám a szövetséges háborúk után a „municipális arisztokrácia" integrálásával erősen megnőtt. A [[Kr. e. 1. század]] közepére mintegy 10 000 lovagrendű család lehetett, tehát körülbelül 50 000 fő. Jelentőségüket mutatja, a [[Kr. e. 67]]-es lex Roscia, amely a színházakban az első 14 sort a lovagoknak tartotta fent.
A lovagrend és a szenátori rend formálisan a Gracchusok idején vált el egymástól. [[i. e. 129]]-ben egy rendelet értelmében a szenátorok kiléptek a lovagrend [[centuria|centuriáiból]]. Ettől kezdve, ha egy lovag valamely hivatal viselése miatt a szenátus tagja lett, köteles volt leadni a lovát. A ló ezután kizárólag a lovagrend státuszszimbóluma lett. Hamarosan további szimbólumakt is kaptak, mint az aranygyűrűt és a ruhájukon a keskeny bíborsávot (''angustus clavus''), szemben a szenátorok széles bíborsávjával (''latus clavus''). Külön helyeket kaptak a színházakban, amit i. e. 67-től a lex Roscia is rögzített törvényben.{{refhely|Római társadalomtörténet|58. o.}}
==Lovagi rend a császárkorban==
| |||