„Legatus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
2. sor:
{{Római kormányzat}}
A '''legatus''' („küldött, megbízott”) a [[Római Birodalom]]ban a [[senatus]] által más népekhez küldött követ, vagy a hadseregparancsnokok és helytartók mellé a [[senatus]] által kirendelt szenátori rangú segítő volt. Az i. e. 1. századtól a senatus felhatalmazást adhatott egyes személyeknek (pl. [[Pompeius]], [[Caesar]]), hogy maguk nevezzenek ki legatusokat. A császárkorban a császár által kinevezett légióparancsnok és a császári kormányzás alatt álló [[provincia]] helytartója is legatus volt.{{refhely|Római történeti kézikönyv|legatus, 291–292. o.}}
== Követek ==
Rómában a más népekkel való kapcsolattartás szakrális kérdés volt, a [[ius fetiale]] szabályozta, amit a [[fetialis]] papok felügyeltek. Eredetileg ők voltak Róma követei, hírvivői is, később csak különleges esetekben látták el ők maguk ezt ba feleadatot, mint a [[második pun háború]] előtt a hadüzenet átadását. A király, majd a köztársaság idején a szenátus egy 2-10 legatusból álló testületet küldött ki a háború és béke ügyeinek intézésére, akik szakrális védelem alatt álltak. Megbízatásuk igazolására arany pecsétgyűrűt kaptak. A testület vezetője a ''princeps lagationis'' volt.{{refhely|Római történeti kézikönyv|legatus, 291. o.}}
Augustustól kezdve a császárok megkapták a követküldés jogát, a senatus már csak formálisan hagyta jóvá a legatusok kinevezését.{{refhely|Római történeti kézikönyv|legatus, 291. o.}}
Idegen országok követeit szintén legatusnak hívták és Rómában ugyanolyan szakrális védelem illette őket, mint a Róma saját követeit. Ellenséges államok követei azonban a birodalom területén csak római kísérettel utazhattak, és Róma megszentelt határán, a [[pomerium]]on kívül kellett maradniuk.{{refhely|Római történeti kézikönyv|legatus, 291. o.}}
== Hadvezérek és helytartók legatusai ==
| |||