„Legatus” változatai közötti eltérés

Rómában a más népekkel való kapcsolattartás szakrális kérdés volt, a [[ius fetiale]] szabályozta, amit a [[fetialis]] papok felügyeltek. Eredetileg ők voltak Róma követei, hírvivői is, később csak különleges esetekben látták el ők maguk ezt ba feleadatot, mint a [[második pun háború]] előtt a hadüzenet átadását. A király, majd a köztársaság idején a szenátus egy 2-10 legatusból álló testületet küldött ki a háború és béke ügyeinek intézésére, akik szakrális védelem alatt álltak. Megbízatásuk igazolására arany pecsétgyűrűt kaptak. A testület vezetője a ''princeps legationis'' volt.{{refhely|Római történeti kézikönyv|legatus, 291. o.}}

 

 

Idegen országok követeit szintén legatusnak hívták és Rómában ugyanolyan szakrális védelem illette őket, mint a Róma saját követeit. Ellenséges államok követei azonban a birodalom területén csak római kísérettel utazhattak, és Róma megszentelt határán, a [[pomerium]]on kívül kellett maradniuk.{{refhely|Római történeti kézikönyv|legatus, 291. o.}}