Wikipédia

„Lengyel–litván háború” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Becsaat (vitalap | szerkesztései)
157 szerkesztés
Becsaat (vitalap | szerkesztései)
157 szerkesztés
66. sor:
 
===Közvetlen tárgyalások és a Népszövetség===
[[File:BnN 2.png|thumb|300px| A niemen-folyói csata térképe.]]▼
 
Szeptember 6-án a litván külügyminiszter, Juozas Purickis közvetlen tárgyalásokat kezdeményezett Marijampolė-ben. Szeptember 8-án a niemen-folyói csata tervezésekor a lengyelek eldöntötték, hogy egy manővert hajtanak végre litván területen, hogy bekerítsék a Hrodnában állomásozó szovjeteket. Hogy eltitkolják a tervezett támadást a lengyelek elfogadták a felkérést a tárgyalásokra. Szeptember 16-án kezdetét vették a tárgyalások Kalvarija-ban, de két nap múlva össze is omlott az ülés.
 
72. sor:
 
=== A niemen-folyói csata===
 
▲[[File:BnN 2.png|thumb|300px| A niemen-folyói csata térképe.]]
1920. szeptember 22-én a lengyelek megtámadták a Suwałki-régióban állomásozó litvánokat. A nagy túlerőben lévő lengyeleknek megadták magukat a litvánok. A lengyelek a szeptember 8-án megtervezettek szerint, tovább nyomultak előre, és átlépték a Niemen-folyót Druskininkai és Merkinė mellett, hogy bekerítsék a szovjeteket Hrodnánál. A Vörös Hadsereg rögtön hátrálni próbált. A többi litván erőt a folyómentén egy hosszabb szakaszon sorakoztatták fel, anélkül, hogy a hidakat kellőképpen bevédték volna. A támadás, két nappal a Népszövetségi ajánlás után arra kényszerítette a lengyeleket, hogy békésen próbálják meg rendezni a konfliktust. Szeptember 26-án a lengyelek kezére került Hrodna, és Sapieha újabb tárgyalásokat kezdeményezett Suwałkiban. A niemen-folyói csata jelentősen átírta az erőviszonyokat: Vilnius, amely augusztus 26-a óta litván kézen van kitetté vált a lengyel támadásoknak. Valójában a lengyelek már eldöntötték, hogy beveszik Vilniust, és a tárgyalásokra csak azért volt szükség, hogy időt nyerjenek. A litvánok készek voltak átadni a Suwałki-régiót, ha a lengyelek elismerik, hogy Vilnius a litvánoké.
 
=== A Suwałki-egyezmény===
[[File:Border-Lithuania-Poland-1919-1939.svg|thumb|300px| Demarkációs vonalak Lengyelország és Litvánia között. A Suwałki-egyezmény által jelölt vonal sárga színnel; végleges határ narancssárga színnel.]]
A tárgyalásokat lengyel részről Mieczysław Mackiewicz, litván részről pedig Maksimas Katche vezette, amely szeptember 29-én vette kezdetét. Mindkét fél fegyverszünetet fogadott el a Nieman-folyótól keletre eső területek. A harcok a nyugati parton, Marcinkonys, Zervynos, Perloja, és Eišiškės körül folytatódtak. Legvitatottabb Varėna kérdése volt, amely épp a Varsó-Szentpétervár vonalon feküdt. Jelentős méretű litván egységek voltak jelen a régióban, amelyek átcsoportosítása Vilniusba lehetetlen lett volna a Varėna nélkül. A folyótól nyugatra október 6-án véget értek a harcok, és a lengyelek elfoglalták Varėnát.
The negotiations between Poles, led by colonel Mieczysław Mackiewicz, and Lithuanians, led by general Maksimas Katche, began in the evening of September 29, 1920.[94] Both sides agreed to an armistice, but only to the east of the Neman River (the Suwałki Region).[95] Fighting to the west on the river continued around Marcinkonys, Zervynos, Perloja, Eišiškės.[96] Major point of contention, both diplomatic and military, was the train station in Varėna (Orany) on the Warsaw – Saint Petersburg Railway. Major Lithuanian forces were still concentrated in the Suwałki Region and moving them to protect Vilnius without the railway would be extremely difficult.[95] Fighting west of the Neman River ceased only on October 6, when Polish troops had already captured the train station in Varėna.[77]
 
Negotiations regarding the demarcation line were difficult. In essence, the Lithuanians wanted a longer demarcation line to provide better protection for Vilnius. The Poles agreed only to a short line in order to provide the planned attack on Vilnius with space for operation.[97] The Polish delegation was also stalling to buy time for necessary preparations for an attack on Vilnius.[92][95] While Vilnius was not a topic of debate, it was on everybody's mind.[82] On October 4, the Control Commission, sent by the League according to its resolution of September 20, arrived to Suwałki.[84] The Commission, led by French colonel Pierre Chardigny, re-energized the negotiations.[97] On October 7, at midnight,[97] the final agreement was signed. The treaty made not a single reference to Vilnius or the Vilnius Region.[98] The ceasefire was effective only along the demarcation line, which ran through the Suwałki Region to the train station in Bastuny.[98] Thus the line was incomplete, did not provide protection to the Vilnius Region,[99] but indicated it would be left on the Lithuanian side.[100]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Lengyel–litván_háború”