Wikipédia

„Lengyel–litván háború” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Becsaat (vitalap | szerkesztései)
157 szerkesztés
Becsaat (vitalap | szerkesztései)
157 szerkesztés
79. sor:
A tárgyalásokat lengyel részről Mieczysław Mackiewicz, litván részről pedig Maksimas Katche vezette, amely szeptember 29-én vette kezdetét. Mindkét fél fegyverszünetet fogadott el a Nieman-folyótól keletre eső területek. A harcok a nyugati parton, Marcinkonys, Zervynos, Perloja, és Eišiškės körül folytatódtak. Legvitatottabb Varėna kérdése volt, amely épp a Varsó-Szentpétervár vonalon feküdt. Jelentős méretű litván egységek voltak jelen a régióban, amelyek átcsoportosítása Vilniusba lehetetlen lett volna a Varėna nélkül. A folyótól nyugatra október 6-án véget értek a harcok, és a lengyelek elfoglalták Varėnát.
 
A demarkációs vonal kérdése is nehézkes volt. A litvánok hosszabbat szerettek volna, hogy jobban védhessék Vilniust. A lengyelek csak egy rövidebbe egyeztek bele, azért hogy végrehajthassák a tervezett támadásukat Vilnius ellen. Annak ellenére, hogy Vilnius kérdése nem szerepelt a napirendek között, mindenkit csak a város foglalkoztatott. Október 4-én a Népszövetség ellenőrző bizottsága megérkezett, melynek vezetője a francia Pierre Chardigny volt. Október 7-én éjfélkor aláírták a felek az egyezményt, amely semmi utalást nem tartalmazott Vilniusról. A demarkációs vonal mentén megszűntek a fegyveres konfliktusok, és a litvánok megnyugodtak, hogy Vilnius mégis a litván oldalon marad.
Negotiations regarding the demarcation line were difficult. In essence, the Lithuanians wanted a longer demarcation line to provide better protection for Vilnius. The Poles agreed only to a short line in order to provide the planned attack on Vilnius with space for operation.[97] The Polish delegation was also stalling to buy time for necessary preparations for an attack on Vilnius.[92][95] While Vilnius was not a topic of debate, it was on everybody's mind.[82] On October 4, the Control Commission, sent by the League according to its resolution of September 20, arrived to Suwałki.[84] The Commission, led by French colonel Pierre Chardigny, re-energized the negotiations.[97] On October 7, at midnight,[97] the final agreement was signed. The treaty made not a single reference to Vilnius or the Vilnius Region.[98] The ceasefire was effective only along the demarcation line, which ran through the Suwałki Region to the train station in Bastuny.[98] Thus the line was incomplete, did not provide protection to the Vilnius Region,[99] but indicated it would be left on the Lithuanian side.[100]
 
==1920. október november: Küzdelem Vilniusért==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Lengyel–litván_háború”