„Metamorfózis (kőzettan)” változatai közötti eltérés

A szilikátos kőzetekben a metamorfózis alsó határa '''150±50 C°C'''. A metamorfózis kezdetét leggyakrabban a következő ásványok megjelenése jelzi: [[heulandit]], [[laumontit]], [[glaukofán]], [[prehnit]], [[pumpellyit]], [[stilpnomelán]]. Felső határát az a hőmérséklet jelenti, amelyen a kőzet még hosszú ideig szilárd fázisú marad, mielőtt anatektikus olvadása megkezdődik. Az olvadási hőmérsékletet azonban a nyomás, a kőzet összetétele és a könnyen illók jelenléte jelentősen befolyásolja. A földkéregben, 5 kbar nyomáson, száraz környezetben a [[gránit]] mintegy 1000 C°C-on kezd megolvadni, míg H₂O jelenlétében ugyanez a folyamat már 660 C°C-on elkezdődik. A [[bazalt]]os kőzetek esetében ugyanezek a hőmérsékleti értékek 1120 és 800 C°C. Metamorfózis azonban nemcsak a földkéregben, hanem a köpenyben is zajlik, ahol a nagyobb nyomásviszonyok mellett 1500 C°C-on is végbemehetnek szilárdfázisú reakciók, azaz a kőzetanyag megolvadása még ilyen hőmérsékleti tartományban sem következik be.

#'''Eltemetődési (burial) metamorfózis''' - Az eltemetődési (burial) metamorfózis [[geoszinklinális]]okban, süllyedő medencékben nyugodt ([[orogenezis|orogén]] folyamatoktól és magmás behatolásoktól mentes) körülmények között lezajló metamorf folyamat. A fő hatótényező elsősorban a fokozatosan leülepedő kőzetek súlyából adódó '''lito- vagy hidrosztatikai nyomás (p_hidr)''', valamint másodsorban a '''lefelé növekedő hőmérséklet''', ez utóbbi értéke azonban a kisfokú metamorfózis határát nem haladja meg (<250-300 °C). A mélyhelyzetű [[diagenezis]]től nagyon nehéz elkülöníteni, annak mintegy folytatása. Az átkristályosodás általában nem éri el az egyensúlyi állapotot, gyakran az eredeti kőzet szemcséinek reliktumai megmaradnak. A metamorf változások kézipéldányon gyakran nem láthatóak, csak vékonycsiszolatban észlelhetők.