„Panait Istrati” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Removing Link FA template (handled by wikidata) |
a paraméternevek egységesítése, replaced: |született_idő → |születési dátum, |született_hely → |születési hely, |elhunyt_idő → |halál dátuma, |elhunyt_hely → |halál helye AWB |
||
3. sor:
|kép=Panait Istrati 2.jpg
|képaláírás=
|
|
|
|
|nemzetiség=
|szülei=
27. sor:
Joița Istrate mosónő és egy görög csempész törvénytelen fiaként született. Gyermekkorát [[Baldovinești]]ben töltötte, hat elemit végzett, kétszer osztályt ismételt. Volt csaposfiú, süteményes, üstcsináló, mechanikus, napszámos, földmunkás, zsákhordó, háziszolga, szendvicsember, cégtábla- és szobafestő, újságíró, fotográfus. Mindent elolvasott, ami a keze ügyébe került. Csavargóként több városban megfordult: Bukarest, [[Konstantinápoly]], [[Kairó]], [[Nápoly]], [[Párizs]] és [[Zürich]].
Első irodalmi próbálkozásai [[1907]]-ből származnak, főleg publicisztikai jellegű írásai jelentek meg a munkássajtóban. Első cikke, a ''Hotel Regina'' a ''România muncitoare''-ban jelent meg. 1910-1912 között ugyanott jelentek meg első elbeszélései: ''Mântuitorul'' (A megváltó), ''Calul lui Bălan'' (Bălan lova), ''Familia noastră'' (A mi családunk), ''1 Mai'' (Május 1). Más baloldali újságokban is közreműködött: ''Viața socială'', ''Dimineața'', ''Adevărul'' stb.
Szegénységben, betegen és magányosan élve, 1921-ben [[Nizza|Nizzában]] öngyilkosságot kísérelt meg, de megmentették. Búcsúlevele [[Romain Rolland]]nak, a korszak befolyásos írójának szólt, aki bátorító válaszlevelet írt neki. Ezt követően a ''Chira Chiralina'' elbeszélés [[1923]]-ban a francia író előszavával jelent meg. Megjelentek a ''Ciulinii Bărăganului'' (Pusztai bogáncsok) és ''Les récits d'Adrien Zograffi ''(Adrian Zograffi történetei) című regényei.
[[1927]]-ben [[Moszkva|Moszkvába]] és [[Kijev]]be tett látogatást. [[1929]]-ben újra a [[Szovjetunió]]ba utazott, ennek következtében írta meg ''Vers l'autre flamme'' című könyvét, amely angolul is megjelent ''The Confession of a Loser'' címmel. A könyv megjelenése után kommunista barátai [[Trockizmus|trockistának]] és fasisztának tekintették; a legvehemensebb [[Henri Barbusse]] volt. Romain Rolland távol tartotta magát a vitától.
[[1930]]-ban végleg visszatért Romániába. Itt jelent meg [[1933]]-ban a ''L’homme qui n’adhère a rien'' (Az ember aki semmihez sem csatlakozik) című esszéje, amelyben a függetlenségről vallott nézeteit körvonalazta. Az esszé sok tiltakozást szült. Nizzában [[TBC]]-vel kezelték, majd visszatérve Bukarestbe elhagyatottan halt meg a Filaret szanatóriumban.
| |||