„Alfred Döblin” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Removing Link GA template (handled by wikidata) |
a paraméternevek egységesítése, replaced: |született_idő → |születési dátum, |született_hely → |születési hely, |elhunyt_idő → |halál dátuma, |elhunyt_hely → |halál helye AWB |
||
3. sor:
|kép=Kirchner - Bildnis Dr Alfred Döblin.jpg
|képaláírás=[[Ludwig Kirchner]]: Döblin arcképe
|
|
|
|
|nemzetiség=
|szülei=
32. sor:
Első regénye ''Die drei Sprünge des Wang-Iun'' (Wang-Iun három ugrása) 1915-ben jelent meg. Ezt követte 1918-ban ''Wadzetks Kampf mit der Dampfturbine'' (Wadzek harca a gőzturbinával), amelyet többen hasonlítottak [[Charles Chaplin|Chaplin]] ''Modern idők'' című filmjéhez, illetve vontak párhuzamot a kettő között. A háborút követő márciusi berlini küzdelmek ihlették későbbi nagy formátumú regényét ''November 1918'' címmel. Ezután 1920-ban jelent meg a [[Wallenstein]]ről szóló történelmi regénye, majd pedig 1924-ben az [[utópia|utópikus]] ''Berge, Meere und Giganten'' (Hegyek, tengerek, óriások), és végül 1929-ben ''Berlin Alexanderplatz''.
Türelmetlen igazságkereső volt, olvasta [[Karl Marx|Marxot]], [[Friedrich Nietzsche|Nietzschet]], [[Arthur Schopenhauer|Schopenhauert]], érdekelte a [[taoizmus]], az [[indiai miszticizmus]], és még sok más minden, kivéve az, hogy szövegei érthetőek-e az olvasó közönség számára. Döblin szerette volna bemutatni a valóságot, de nem akart [[Realizmus (művészet)|realista]] író lenni. A századforduló idején éppen fejüket felütő különféle művészi irányzatok, a [[futurizmus]], a [[dadaizmus]], és a [[szürrealizmus]] gyümölcsözően hatottak rá. [[Esszé]]ket, cikkeket írt, debattált az új és modern művészetekről. Hirtelen haragú volt, beszédei, levelei tanúskodnak igen agresszív vitastílusáról. Az Egyesült Államokban más német emigráns szerzők közvetlen közelében lakott ([[Thomas Mann]], [[Lion Feuchtwanger]], [[Franz Werfel]]), de szóba sem állt velük.
A filmért rajongott és nagyon hasznos új médiumnak tartotta. Az 1913-ban írt ''Berliner Programm'' poétológiai értekezésében „mozistílusról” (Kinostil) beszél, egy új, következetes, hidegvérű módszert (neue, strenge, kaltblütige Methode) keresett.
| |||