„François de La Rochefoucauld” változatai közötti eltérés

|született_időszületési dátum=[[1613]]. [[szeptember 15.]]

|született_helyszületési hely={{Franciaország}}<br>[[Párizs]]

|elhunyt_időhalál dátuma=[[1680]]. [[március 17.]] {{életkor-holt|1613|9|15|1680|3|17}}

|elhunyt_helyhalál helye=Franciaország<br>Párizs

La Rochefoucauld a francia főnemesség legelőkelőbb, hercegi címet viselő rétegéhez tartozott. A franciában két szó is van a hercegi cím jelölésére: a ''prince'' és a ''duc''. A La Rochefoucauld-családban a családfőt a ''duc de La Rochefoucauld'' cím illette meg, a családfő elsőszülött fiát pedig – aki generációról generációra a François nevet kapta – a család egyik birtokára utaló ''prince de Marcillac'' (Marcillac hercege). Így volt ez az író esetében is: apja, ''François V, duc de La Rochefoucauld'' (V. Ferenc, La Rochefoucauld hercege) 1650-ben bekövetkezett haláláig őt is ''François VI, prince de Marcillac''nak hívták, s csak akkor lett ''François VI, duc de Larochefoucauld'' (VI. Ferenc, Larochefoucauld hercege).

Az utókor persze nem tartja számon e részleteket, s a La Rochefoucauld nevet hallva a mai emberek (a franciák is) csak egy régi íróra, a maximák szellemes szerzőjére gondolnak; hajdani hercegi méltóságáról kevesen tudnak, s keresztnevét is csak kevesen ismerik.

1635-ben a spanyolok ellen harcolt önkéntesként, de a hadjárat végén, Párizsba való visszatérésekor a király környezetének nem tetsző kijelentéseket tett, ezért száműzték XIII. Lajos udvarából. Ekkor a szintén száműzött apjához utazott, [[Angoulême]] környékén fekvő birtokukra, Verteuil-be, és a kegyvesztettség keserűségét azzal enyhítette, hogy szerelmi kapcsolatra lépett a királyné környezetéhez tartozó befolyásos, de akkor éppen [[Tours]] városába száműzött Chevreuse hercegnővel, aki 13 évvel volt idősebb nála.

Katonai és szerelmi kalandjai közepette is szorgalmasan gondoskodott utódai nemzéséről: 1635-ben megszületett második fia, 1637-ben első, 1638-ban második, 1641-ben harmadik leánya, 1642-ben harmadik, 1646-ben negyedik, 1655-ben pedig utolsó, ötödik fia.

1642. december 4-én meghalt Richelieu bíboros. Néhány héttel később, karácsonykor La Rochefoucauld részvételével már el is kezdődött az a főnemesi szervezkedés, amely az ország gazdasági életét hosszú időre szétziláló 1648–53 közötti ''Fronde'' mozgalomba torkollott.

1643-ban meghalt XIII. Lajos király. A trónörökös, [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] ekkor még gyermek volt, a hatalmat [[régens]]ként anyja, [[Ausztriai Anna francia királyné|Ausztriai Anna anyakirályné]], és főleg annak bizalmasa, [[Jules Mazarin|Mazarin bíboros]] gyakorolta 1651-ig, sőt valójában a 13 éves XIV. Lajos 1651-es nagykorúvá nyilvánítása után is, egészen 1661-ig).

La Rochefoucauld-t a királyné 1647-ben még kormányzóvá nevezte ki Poitou tartomány élére, de 1648 decemberében, a zavargások kirobbanásakor a herceg azonnal átállt a zendülők oldalára. Szerelmi viszonyt tartott fenn Longueville hercegnővel, Louis II de Bourbon-Condé-nak, Enghien hercegének, a „Nagy Condénak”, a Fronde vezérének nővérével, ebből a kapcsolatból 1649 januárjában fia is született. E szerelmi kapcsolatát kihasználva La Rochefoucauld a Fronde mozgalom egyik vezéralakja lett. A Fronde következő, zavaros éveiben azonban szinte minden barátjával, protektorával és magával az anyakirálynéval is összeütközésbe került, aki megtorlásként leromboltatta a verteuil-i kastélyt, 1651 szeptemberében pedig Longueville hercegnő is szakított vele.

1659-ben egy portrégyűjteményben jelent meg első irodalmi műve, a ''Portrait de La Rochefoucauld par lui-même'' (La Rochefoucauld önarcképe). (Ugyanebben a kötetben olvasható Madame de Lafayette írása Madame de Sévignéről.) 1662-ben a második mű, a ''Mémoires'' (Emlékiratok) is megjelent, ezt követően La Rochefoucauld élete hátralévő 20 esztendejét jobbára az írásnak szentelte. XIV. Lajos visszafogadta a királyi udvarba, La Fontaine, a nagy meseíró pedig két meséjét is neki dedikálta, a ''L’Homme et son image'' (Az ember és a képe) és a ''Les Lapins'' (A nyulak) címűt.