„Szerkesztő:Peligro/allap3” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
27. sor:
[[File:Studer A80 24-track recorder.jpg|thumb|right|200px|24 sávos [[Studer]] A80-as felvevő, amilyet a Sarm East Studiosban is használtak]]
Már a lemez megjelenése idején elterjedt, hogy rengeteg pénzt költöttek a felvételekre, a pontos szám azonban nem ismert: Mercury egy interjúban 15 és 20 ezer font közé saccolta,{{h|Brooks–Lupton|2009|p=76}} [[Mark Blake (író)|Mark Blake]] az együttesről írt könyvében 40 ezret említ,{{h|Blake|2010|p=177}} a ''[[Rolling Stone]]'' szerint pedig 80 ezer fontot.<ref>{{cite journal|journal=[[Rolling Stone]]|title=Queen's Mercury Rising |first=Mick|last=Brown|issue=238|date=1977-05-05}}</ref> költségek
A lemez záró dalát, az instrumentális „[[God Save the Queen (Queen-dal)|God Save the Queen]]”-t már az előző album üléseinél felvették.{{h|Purvis|2007|p=155}} A régről ismerős [[Mike Stone]] volt a hangmérnök, Gary Lyons az asszisztense, a Sarm East Studiosban pedig a pályakezdő [[Gary Langan]] segédkezett asszisztensként.{{h|Blake|2010|p=171}} Az elérhető legfejlettebb eszközöket használták: a Rockfield, Roundhouse és Landsdowne stúdiókban [[Studer]] A80-as 24 sávos hangrögzítőket használtak, a Scorpio Studiosban [[Telefunken]]t, a Sarmban pedig először [[3M]]-et, amit később [[MCI]] 16/24 sávosra cseréltek. Bár ezek a gépek akkoriban nagyon modernek voltak, gyakran mégis komoly kihívást jelentett a kezelésük. A Telefunkennek jó megoldása volt a folytonossági hibák megelőzésére, de ez inkompatibilissé tette a többi géppel szemben. Ezért egy idő után lecserélték Ampexre, amely viszont gyakran nem tudta azonos sebességgel tekerni a szalagokat.<ref name="sos"
Sokat kísérleteztek a gitár mikrofonozásával: May Vox [[AC30]]-as erősítőiről hiányoztak a hátlapok, ezért betettek néhány mikrofont mögéjük és a falak közé is, hogy környezeti zajokat és a gitár teljes spektrumát be tudják fogni. Egyes mikrofonok elé fém és beton csöveket illesztettek, hogy tülkölő hanghatást érjenek el.<ref name="sos"/> A gitáros egyébként rendkívül lassan és precízen dolgozott, képes volt például egy gitárszóló felvételével egy hetet eltölteni, csak hogy minden a legapróbb részletekig stimmeljen.{{h|Blake|2010|p=172}} Normál hangolással játszott, egyedül a „[[The Prophet’s Song]]”-ban hangolta le a legfelső húrt E-ről D-re.<ref name="on the record">{{cite journal|title=Brian May: On The Record|first=Jas|last=Obrecht|month=január|year=1983|journal=[[Guitar Player]]}}</ref> ????????? Az együttes erőteljesen megszólaló dalaiban különös torzítás hallható, különösen a dobolásnál: „volt egy régi erősítő rendszer, ez volt a felelős a torzításért az „opera szakasz” végén.” – mondta Baker. „De nem csak amiatt lehetett. Okozhatta az extra részösszeírás és az öreg erősítő kombinációja. Amikor ehhez a részhez értünk, a mérők annyira kiakadtak, hogy nem működtek tovább. Ezért kikapcsoltuk a gépet, és a „Bohemian Rhapsody” utolsó szakaszát kézzel, hagyományos módon mixeltük, a hangerőszabályzók felügyelete alatt.” Baker viccesnek tartotta, hogy később az együttes jellegzetességévé vált ez a torzítás, és az utánuk következő zenekarok gyakran külön torzító gépekkel próbálták elérni azt a hangzást, ami a Queen esetében egy hiba (vagy hibák összessége) miatt jelentkezett.<ref name="sos"/>
| |||