Wikipédia

„Szerkesztő:Peligro/allap3” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
31. sor:
Sokat kísérleteztek a gitár mikrofonozásával: May Vox [[AC30]]-as erősítőiről hiányoztak a hátlapok, ezért betettek néhány mikrofont mögéjük és a falak közé is, hogy környezeti zajokat és a gitár teljes spektrumát be tudják fogni. Egyes mikrofonok elé fém és beton csöveket illesztettek, hogy tülkölő hanghatást érjenek el.<ref name="sos"/> A gitáros egyébként rendkívül lassan és precízen dolgozott, képes volt például egy gitárszóló felvételével egy hetet eltölteni, csak hogy minden a legapróbb részletekig stimmeljen.{{h|Blake|2010|p=172}} Normál hangolással játszott, egyedül a „[[The Prophet’s Song]]”-ban hangolta le a legfelső húrt E-ről D-re.<ref name="on the record">{{cite journal|title=Brian May: On The Record|first=Jas|last=Obrecht|month=január|year=1983|journal=[[Guitar Player]]}}</ref> ????????? Az együttes erőteljesen megszólaló dalaiban különös torzítás hallható, különösen a dobolásnál: „volt egy régi erősítő rendszer, ez volt a felelős a torzításért az „opera szakasz” végén.” – mondta Baker. „De nem csak amiatt lehetett. Okozhatta az extra részösszeírás és az öreg erősítő kombinációja. Amikor ehhez a részhez értünk, a mérők annyira kiakadtak, hogy nem működtek tovább. Ezért kikapcsoltuk a gépet, és a „Bohemian Rhapsody” utolsó szakaszát kézzel, hagyományos módon mixeltük, a hangerőszabályzók felügyelete alatt.” Baker viccesnek tartotta, hogy később az együttes jellegzetességévé vált ez a torzítás, és az utánuk következő zenekarok gyakran külön torzító gépekkel próbálták elérni azt a hangzást, ami a Queen esetében egy hiba (vagy hibák összessége) miatt jelentkezett.<ref name="sos"/>
 
{{Szövegdoboz| keretszín = #A3B0BF|háttérszín = #FFFFFF|margin = 10px|float=left|szélesség =325px|<small>betűméret=88%|„A dobok, a basszusgitár, talán még Freddie zongorája és ritmusgitárja 10 vagy 12 csatornát foglalt le, így csak 12 csatorna maradt a bűvészkedésre, ami nem is olyan sok, ha belegondolsz, mennyi vokál van a számokban. Állandóan butítanunk kellett a rögzítést anélkül, hogy az minőség rovására menjen, és még csak nem is mehettünk vissza az előző beállásra. Ha vissza kellett lépnünk egyet, tíz esetből kilencszer tönkrement, amit addig csináltunk...”<br>&nbsp;&nbsp;&nbsp;– Gary Langan hangmérnök</small>{{h|Purvis|2007|p=121}} }}Normális esetben egy-egy dal énekét a felvétel kezdeti szakaszán rögzítették, a nagy háttérvokállal rendelkező daloknál viszont ez fordítva volt, először a háttérvokálokat kellett rögzíteni, nehogy ne maradjon neki hely, majd utána a fő éneket.{{h|Blake|2010|p=170}} Az együttes egyik védjegye, az erőteljes énekhangzás fontos részét képezi a „Bohemian Rhapsody” és „The Prophet’s Song” című daloknak. A kórushatású éneket többszörös rájátszással érték el, azaz több külön éneksávot vettek fel, majd ezeket fokozatosan egymásra másolták, végül megkaptak egy szalagot, amelyen már nyolcszorosan felülírt sávok voltak hallhatóak. Így hoztak létre hármójuk hangjából egy nagyszámú kórus megszólalására emlékeztető felvételt. Baker később találóan meg is jegyezte, hogy a felvételek szinte nem is álltak másból, mint folyamatos rájátszásokból.<ref name="sos"/> Ehhez kapcsolódik az a történet – amelyről May sokszor nyilatkozta, hogy az emberek túlzásnak tartják, pedig igaz –, hogy a folyamatos használattól a magnószalag annyira elkopott, hogy szinte átlátszóvá vált.{{h|Blake|2010|p=171}} A 24 sávos felvevők nagy technikai segítséget jelentettek a komplex vokál rögzítésében.<ref name="sos"/> A „The Prophet’s Song” közepén elhangzó bonyolult kánont korabeli késleltető eszközökkel, élőben hozták létre. A Studer hangfelvevő Mercury énekét a középső csatornán rögzítette, majd az egyik visszhangot a jobb, a másikat a bal csatornán.{{h|''Classic Albums''|2006|loc=„The Prophet's Song” c. 7:00–7:45}}
 
A felvételek négy hónapja igen megerőltető volt a számukra.{{h|Sutcliffe|2010|p=63}} Nagy elképzeléseik voltak az albummal kapcsolatban, mindent ki akartak próbálni rajta, amit addig idő és pénz hiányában nem valósíthattak meg az előző lemezeken{{h|Blake|2010|p=171}} – May szerint úgy vágtak bele, hogy ez lesz az ő saját ''[[Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band|Bors őrmesterük]]'', utalva a [[The Beatles]] legjobbnak tartott lemezére.{{h|Purvis|2007|p=35}} Baker, aki a könnyűzenei karrierje előtt klasszikus zenei felvételeknél segédkezett a [[Decca]] kiadónál, nagyban tudta hasznosítani az ottani tapasztalatait. Gyakori mondása volt abban az időszakban, hogy „Nincsenek problémák! Megoldandó feladatok vannak!”{{h|Blake|2010|p=169}} A tagok javarészt elszigetelten, egymaguk dolgoztak a saját szerzeményeiken, gyakran két különböző stúdiót használtak párhuzamosan, ahogy May mondta később: „mialatt néhányan az egyik stúdióban dolgoztunk, a többiek egy másikban – ettől elvész a közösségi érzés. Néha ennek a személyes kapcsolatok látják a kárát”.{{h|Sutcliffe|2010|p=58}} A kitalált dalkezdeményeket, ötleteket azért minden alkalommal bemutatták az egész együttes előtt, ahol aztán a többiek véleményezték azokat, tanácsokat adtak hozzájuk.{{h|Blake|2010|p=169}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerkesztő:Peligro/allap3”