„Rákosfalva (Románia)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
37. sor:
==Fekvése==
a községen keresztül folyik a rákokban gazdag Batizpataka, mely [[Oláhlápos]] és [[Horgospataka]] közt balról a [[Lápos (folyó)|Lápos]] vizébe siet
==Nevének eredete==
Egykori ''Batiz'' neve személynév, Poján elnevezése erdők közt fekvő tisztást jelent, míg mai magyar nevét patakjában bőven előforduló rákjairól kapta.
==Története==
Nevét 1344-ben Batiz néven említette először oklevél. Ekkor [[I. Lajos]] király akkori birtokosainak: Jakab mesternek, Miklós fiának, Batiz unokájának és rokonságának bányaművelési jogot adott. Valószinü, hogy e Batiztól kapta nevét a falu.
További névváltozatai:
Neve 1760–1762 között B(atiz) Poján néven, mint puszta fordult elő, 1808-ban Pojána (Batiz-), Polendorf, Botizá-Pojáná, Batiz-Poján, 1913-ban Rákosfalva néven volt említve.
A község a hagyományok szerint egykor a mostani helyétől délebbre feküdt és csak azújabb betelepülés után költözött jelenlegi helyére.
A falu kezdetektől az egykor a láposi aranybányákat is birtokó [[Bánffy család]] birtokában volt.
1611-ben Füzi Ferenc birtoka volt. Az 1750-ben végzett összeíráskor Oláhlápossal együtt írták össze, akkor ennek határában feküdt s ennek sorsában osztozott s csak 1760 után vált külön településsé.
1766-ban mint Oláh-Láposhoz tartozó puszta, ahol 20 zsellér élt itt 17 telken.
1777-ben [[Mária Terézia]] királynő az akkor Oláhláposhoz tartozó pusztát a nagybányai bányaigazgatóságnak adta zálogba.
1786-ban* birtokosa királyi birtok, 1820-ban pedig a nagybányai pénzverőhivatalé. 1898-ban kincstári birtok volt, a nagybányai magyar királyi főerdőhivatal kezelése alatt. Román akossága az 1800-as évek végén szén- és mészégetéssel valamint földműveléssel foglalkozott. A mai lakosság is főleg mezőgazdasággal és fakitermeléssel foglalkozik.
Mésznek való kövén kivül van márványbányája. Az ide vezető völgy baloldalán a mészkőhegységben egy 20 méternyire huzódó cseppkő barlangja „Kéldáré” van, melyből Dr. Primics György geologus az 1885-ik évben a kolozsvári múzeumba az itt talált őskori állatok csontmaradványaiból több igen érdekes darabot vitt be.* A nép a haramia Pintye egyik rejtekhelyének tartja s azért sokan Pintye házának is nevezik.
A lakosság főleg mezőgazdasággal és fakitermeléssel foglalkozik.
==Nevezetességek==
* Görög katolikus fatemplom (Poiana Botizii) - a régi helyén fából épült, védő szentje Péter és Pál apostol, 1836-ban szentelték föl. Anyakönyveit 1830 óta vezetik. Harangjai: 1866. és 1891. évből valók.
* Természetvédelmi terület - "Bones barlang"
==Források==
* {{Vargaarpad}}
* Kádár József: Szolnok-
Doboka vármegye monográfiája
{{portál|erdély|-}}
[[Kategória: Máramaros megye települései]]
| |||