A '''bejler-bej''' (helyesebben ''bejler beji''; régiesen '''beglerbég''', jelentése szerint: „a [[bej]]ek beje”) egyes [[Vezír (törökmuszlim méltóság)|vezír]]i rangon álló katonák magas hivatallal járó külön rangja volt az [[Oszmán Birodalom]]ban. Először (valószínűleg [[I. Oszmán oszmán szultán|I. Oszmán]] idején) egyetlen személy kapta meg ezt a rangot, mint katonai főparancsnok. Később két beglerbég volt, az egyik a ''Rumili bejler bej'' (a [[rumélia]]i, vagyis az európai birtokok fő beje), a másik az ''Anádolu bejler bej'' (az [[anatólia]]i birtokok fő beje). Később a birodalom növekedésével a [[vilajet]]ek élére is egy-egy beglerbég került, de az anatóliai és a ruméliai beglerbég feljebbvalójuk maradt. [[1600]] körül 22, a [[17. század]] végére már 40 beglerbég volt a birodalomban.
A bosnyák bejler-bej (Abdulah Škaljić) [[1580]] szeptemberében[[szeptember]]ében alapította meg a ruméliai, a budai[[Buda (történelmi település)|buda]]i, temesvári[[temesvár]]i, a boszniai[[Bosznia-Hercegovina#Történelem|bosznia]]i, az [[Eger|egri]] és a kanizsai[[Nagykanizsa#Története|kanizsa]]i bejler-bej közigazgatási egységeket.
