„Kollegiális lektorálás” változatai közötti eltérés

felülírva a "kollegiális lektorás" frissebb szócikk anyagával
Nincs szerkesztési összefoglaló
(felülírva a "kollegiális lektorás" frissebb szócikk anyagával)
A kollégiális'''kollegiális lektorálás [[:en:peer review]]''' (egyes tudományterületeken: szakmai bírálat) a kéziratok publikálása és a kutatási pénzek odaítélése során használt eljárás. Ehhez a módszerekhez az angol nyelvterületen aktív kiadók és a pályázható támogatások odaítélői folyamodnak a benyújtott kéziratok megszűrése és a győztesek kiválasztása céljából. A folyamat abban is segít, hogy a szerzők jobban alkalmazkodjanak az adott szakmában elfogadott pblikációspublikációs és tartalmi elvárásokhoz. Az ilyen előzetes értékelésen nem minősített vagy megrostált dolgozatok elfogadását vagy anyagi támogatását aszámos kutatókszakterület kutatói és tudósoktudósai gyanakvással fogadják számos szakterületen.
 
Nálunk (Magyarországon) a szerzők anyagát a szerkesztők és kontrollszerkesztők lektorálják, általában fölérendelt kapcsolatban. A pályázatok esetében bírálóbizottságokat hoznak létre, amelyek tagjait a kiíró bízza meg. Egyenrangúak, kollégák felkérése szakmai bírálatra inkább egy munkahelyen belül, (házi bírálat) vagy egy szakmán belül szokott előfordulni, de főleg nagyobb tudományos munkák értéklelésére: őket nem ritkán opponensnek hívják.
 
==A lektorálás okai==
A kollégiális lektorálás legfőbb oka, hogy egy ember, vagy egy szorosan együtt dolgozó szerzői csoport ritkán képes felfedni minden hibát, vagy gyengeséget saját bonyolult munka-eredményében. Nem feltétlenül azért, mert a mű fogyatékosságainak felfedése olyan, mint egy tű keresése a szalmakazalban, hanem mert egy új és kreatív és talán eklektikus szellemi termékben javításra, jobbításra csak bizonyos szakértelemmel és/vagy tapasztalatokkal rendelkezők számára adódik lehetőség, valamint a "friss agyak" sokszor könnyebben észrevehetik az apró hibákat mint azok, akik az adott munkát készítették. Ezért a munka/dolgozat másoknak való megmutatása növeli annak esélyét, hogy fény derül annak hibáira, és a tanács és bátorítás segítségével ezek javítására sor kerül. A lektorok névtelensége és függetlensége azt a célt szolgálja, hogy hagyja érvényesülni a kritikai észrevételeket, és ne engedje, hogy a támogatási és kiadási döntésekben tisztességtelenül (a szakmai és erkölcsi normákat megszegve) lehessen valakit előnyben részesíteni.
 
A kollégiális lektorálás legfőbb oka, hogy egy ember, vagy egy szorosan együtt dolgozó szerzői csoport ritkán képes felfedni minden hibát, vagy gyengeséget saját bonyolult munka-eredményében. Nem feltétlenül azért, mert a mű fogyatékosságainak felfedése olyan, mint egy tű keresése a szalmakazalban, hanem mert egy új és kreatív és talán eklektikus szellemi termékben javításra, jobbításra csak bizonyos szakértelemmel és/vagy tapasztalatokkal rendelkezők számára adódik lehetőség. Ezért a munka/dolgozat másoknak való megmutatása növeli annak esélyét, hogy fény derül annak hibáira, és a tanács és bátorítás segítségével ezek javítására sor kerül. A lektorok névtelensége és függetlensége azt a célt szolgálja, hogy hagyja érvényesülni a kritikai észrevételeket, és ne engedje, hogy a támogatási és kiadási döntésekben tisztességtelenül (a szakmai és erkölcsi normákat megszegve) lehessen valakit előnyben részesíteni.
 
==Menete==
A szerző kollégiális bírálatra bocsátott munkáját vagy annak gondolatait egy vagy több szakértő, az adott terület vagy téma hozzáértő művelője vizsgálja meg alaposan. A bírák az értékelésüket elküldik a szerkesztőnek vagy más közvetítőnek (idővel a szerző is megismerheti ezeket a véleményeket), és a vélemény általában jobbítási szándékú javaslatokat tartalmaz. Ebbe beletartozik, hogy mit kellene tenni a kézirattal vagy a tervezettel, nem ritkán a kiadó vagy a finanszírozó által előre megszerkesztett menü alapján. Ilyen és hasonló javaslatok szoktak előfordulni::
 
*A kézirat vagy terv feltétel nélküli elfogadása,
A szerző kollégiális bírálatra bocsátott munkáját vagy annak gondolatait egy vagy több szakértő, az adott terület vagy téma hozzáértő művelője vizsgálja meg alaposan. A bírák az értékelésüket elküldik a szerkesztőnek vagy más közvetítőnek (idővel a szerző is megismerheti ezeket a véleményeket), és a vélemény általában jobbítási szándékú javaslatokat tartalmaz. Ebbe beletartozik, hogy mit kellene tenni a kézirattal vagy a tervezettel, nem ritkán a kiadó vagy a finanszírozó által előre megszerkesztett menü alapján. Ilyen és hasonló javaslatok szoktak előfordulni::
*Elfogadásra javasolva, ha a szerzők bizonyos javításokat elvégeznek,
 
*Visszautasítva, de átdolgozásra és azután ismételt beterjesztésre javasolva
• A kézirat vagy terv feltétel nélküli elfogadása,
*Végleges elutasítás.
 
• Elfogadásra javasolva, ha a szerzők bizonyos javításokat elvégeznek,
 
• Visszautasítva, de átdolgozásra és azután ismételt beterjesztésre javasolva
 
• Végleges elutasítás.
 
Ebben a folyamatban a bírálók szerepe tanácsadó jellegű, és a szerkesztőt semmi sem kötelezi arra, hogy a bírálók véleményét elfogadja. Tudományos publikációk esetében a bírálók nem csoportként járnak el, egymással nem érintkeznek, és nem is tudják, hogy ki áll egy adott értékelés mögött. Általában nincs olyan követelmény, hogy véleményegyezőség (konszenzus) jöjjön létre. Ezért ennek a testületnek a csoportdinamikája eltér a bírósági ülnökök (zsüri) döntéshozatalától (szavazat többség). A bírálók véleménykülönbségeivel jellemezhető esetekben is számos stratégia áll rendelkezésre a döntés meghozatalára.
 
==Lektorok toborzása==
Lektorok toborzása a [[politika]] művészete kategóriába tartozik, mert a lektoroknak nem jár fizetség, jóllehet időigényes a munka. Probléma az is, hogy eleve kevesen vannak, akik megfelelően értenek egy szakterülethez, illetve, hogy akik maguk is publikálnak arról a témáról, esetleg nem lesznek pártatlanok. A névtelenség sem segíti a helyzetet, mert a tudományos körökben a hírnév és az érdem fontos dolog, így neves kiadónál végzett lektorálást, illetve kontrolszerkesztéstkontrollszerkesztést tisztelet övezi. A névtelen (no name) dolgotdolgokat pedig általában, mint máshol is, itt (ebben az országban) is lebecsülik, leszólják.
 
== Külső linkek ==
Lektorok toborzása a politika művészete kategóriába tartozik, mert a lektoroknak nem jár fizetség, jóllehet időigényes a munka. Probléma az is, hogy eleve kevesen vannak, akik megfelelően értenek egy szakterülethez, illetve, hogy akik maguk is publikálnak arról a témáról, esetleg nem lesznek pártatlanok. A névtelenség sem segíti a helyzetet, mert a tudományos körökben a hírnév és az érdem fontos dolog, így neves kiadónál végzett lektorálást, illetve kontrolszerkesztést tisztelet övezi. A névtelen (no name) dolgot pedig általában, mint máshol is, itt (ebben az országban) is lebecsülik, leszólják.
* [[:en:peer review|Peer review]] az angol Wikipédiában
89 988

szerkesztés