|
== Élete, munkássága ==
Kezdetben tisztviselőként dolgozott, majd [[1930]]-ban elutazott [[Franciaország]]ba, [[Párizs]]ba, ahol az Sorbonneon [[Francia irodalom|francia irodalmat]], illetve [[francia nyelv]]et tanult. A következő év telén visszatért Magyarországra, s a Kommunista Ifjúsági Internacionálé (KIMSZ) tagjaként működött. [[1933]] májusában letartóztatták, s egy hónapot töltött vizsgálati fogságban, majd kéthavi szabadságvesztésre ítélték. 2 évvel letartóztatása után belépett a [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt]]ba. Az [[1930]]-as évek végén ismét [[Párizs]]ba utazott, ahol megismerkedett [[Faludy György|Faludy Györggyel]], illetve [[Lorsy Ernő]]vel. Franciaország náci megszállása elől Faludyval [[Marokkó]]ba ment, később pedig [[Casablanca|Casablancán]] és [[Marrákes]]ben élt. [[1942]]-ben [[Anglia|Angliába]] hajózott, ahol megismerkedett [[Arthur Koestler]]rel.<ref>Faludy György: Pokolbéli víg napjaim, Budapest, Magyar Világ Kiadó, 1989 ISBN 963 7815 00 7 (37. oldal)</ref> [[London]]ban bekapcsolódott a magyar demokratikus mozgalom munkájába, s [[Károlyi Mihály]] titkáraként dolgozott. Emigrációja során rendszeresen fordított, és tudósításokat, novellákat, verseket is írt. Írásai az angliai és amerikai magyar nyelvű sajtóban lettek publikálva. [[1945]] után hazatért Magyarországra, ahol a [[Magyar Rádió]] külügyi osztályán dolgozott. Később Károlyi Mihály akkori párizsi követi titkáraként ismét Franciaországba került. [[1949]]-ben visszahívását kérte, s a fővárosban több kiadóvállalatnál (pl. [[Athenaeum]] Könyvkiadónál) is dolgozott. [[1950]]. [[November 2.|november 2]]-án koholt vádak alapján letartóztatták, és csakúgy, mint barátját, Faludyt, az [[Andrássy út 60]]-ban tartották fogva. Havast a [[Rajk-per]] kapcsán ítélték el. A börtönben megőrült, s emiatt az őrök gyakran szórakozásból kínozták, végül pedig agyonverték.
Fiatal költő korában került kapcsolatba [[Kassák Lajos|Kassák]]kal, aki a ''Munkában'' közölte Havas első verseit, első verseskötetéről pedig (''Sebesülten'') [[Radnóti Miklós]] írt kritikát a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]]ban. Párizsban [[Paul Éluard]] és [[Louis Aragon]] hatása alá került. Lírájába szürrealista elemeket használt, s versei a szocialista realizmus stílusjegyeit mutatják, továbbá hirdette a kommunista világnézet diadalát is.
[[1949]]-ben írta meg utolsó versét, amely a ''"Vers a párthűségről"'' címet viselte. Műfordítóként [[Alekszandr Szergejevics Puskin|Puskin]] és kortárs francia szerzők műveit ültette át magyarra.
|
