„News of the World (album)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
30. sor:
A Queen utolsó két albumával, az 1975-ös ''[[A Night at the Opera (Queen-album)|A Night at the Operá]]''val és az 1976-os ''[[A Day at the Races]]''szel nagy közönségsikert ért el Angliában, és egyre jobban megismerték őket Amerikában is.{{h|Blake|2010|p=181–182}} Az akkoriban előretörő vad [[punk]]mozgalom tükrében azonban az évtizedes múltra visszatekintő rockegyüttesek egyszerre kimentek a divatból. Különösen érvényes volt ez egy olyan együttesre, amelynek énekese a koncerteken balettruhában lépett fel, és rózsát dobált a közönség közé.{{h|Blake|2010|p=195–196}} A kritikusok véleményét jól tükrözte Nick Kent írása az ''[[New Musical Express|NME]]''-ben az ''A Day at the Races''-ről: „Zajlik a nagy punk összeesküvés – a [[Sex Pistols]] a Brit Közerkölcs ellen –, hirtelen mindenki érzi, hogy valami nagy dolog fog történni, hogy a maradék rock hierarchia leomlik – én eközben egy szobában ülve hallgatok egy albumot, amelyet a Nagy Brit Közerkölcs ezekben a vészterhes napokban vidáman ölel a nagy közös keblére, egy albumot, amely olyan fullasztóan terméketlen, mintha groteszk paródiája lenne az összes létező zenei formának.”<ref>{{cite journal|url=http://www.queencuttings.com/dblog/articolo.asp?articolo=48|title=Funny really|first=Nick|last=Kent|year=1976|month=december|journal=[[New Musical Express|NME]]}}</ref>
Ahogy az együttes egyre ismertebb lett, a tagjai – több kortárs vallomása szerint – egyre több sztárallűrt vettek fel. Míg [[Brian May]] gitáros és [[John Deacon]] csendes családi életet éltek, addig [[Roger Taylor]] dobos és [[Freddie Mercury]] énekes egyre inkább az éjszakai élet ismert szereplői lettek, és egyre több különcségükről számolt be a sajtó.{{h|Sutcliffe|2010|p=101}} 1977-ben Tony Stewart újságíró riportot készített
==Felvételek==
| |||