„Hohenwerfen vára” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
44. sor:
Az erőd 1075 és 1078 között épült Gebhard, Salzburg érseke megrendelésére a környék védelmére. Gebhard [[VII. Gergely]] pápa és [[Rajnai Rudolf]] német ellenkirály szövetségese volt. A salzburgi érsekség kiterjedt birtokait három erődítménnyel (Hohenwerfen, [[Hohensalzburg vára|Hohensalzburg]] és [[Petersberg vára]] ([[Friesach]], [[Karintia]]) védte [[IV._Henrik_német-római_császár|IV. Henrik]] erőinek támadásaitól. Gebhardot 1077-ben elűzték és nem térhetett vissza Salzburgba 1086-ig, majd itt élt két évvel később bekövetkezett haláláig.
A következő évszázadokban Hohenwerfen a salzburgi herceg-püspököket szolgálta, nem csak katonai bázisként, hanem lakhelyként és vadász pihenőhelyként. Az erődöt a 12. században megerősítették, majd a 16. században ismét, a [[Német_parasztháború|német parasztháború]] idején, amikor 1525 - 1526-ban fellázadt bányászok és földművesek megtámadták a várost,
Miután Bajorország megtámadta Salzburgot a [[napóleoni háborúk]] idején, az összes ágyút a francia csapatok kapták meg. A háborúk után Salzburgot elérte a [[szekularizmus|szekularizáció]], felmerült a kérdés, hogy milyen formában működjön tovább az épület. [[Ferenc magyar király|Habsburg–Lotaringiai Ferenc József Károly]] osztrák főherceg megmentette a várat a lebontástól. 1824 és 1833. között került sor az erőd nagyobb renoválására.
Az épület börtönként is szolgált az évszázadok folyamán sötét hírnevet szerezve. Falai között embertelen körülmények között tengették napjaikat a bebörtönzöttek. Időről időre nem csak közemberek, hanem nemesi származású rabok is bekerültek a celláiba: [[III. Adalbert]] salzburgi érsek, akit a saját hűbéresei tartóztattak le 1198-ban, Friesach-i Albert gróf (1253-ban), a [[Stájerország|stájer]] hollenburgi báró Siegmund von Dietrichstein, akit 1525-ben felkelő parasztok kaptak el, és Wolf Dietrich Raitenau herceg-püspök, aki 6 évnyi bebörtönzés után halt meg az erőd falai között. ▼
1898-ben Habsburg–Tescheni Jenő főherceg tulajdonába került az erődítmény. 1931-ben egy része leégett. A helyreállítás után 1938-ban eladásra került a Salzburg Reichsgau (a náci Németország adminisztrációs központja - "Gau Salzburg") számára. A II
▲Az épület börtönként is szolgált az évszázadok folyamán sötét hírnevet szerezve. Falai között embertelen körülmények között tengették napjaikat a bebörtönzöttek. Időről időre nem csak közemberek, hanem nemesi származású rabok is bekerültek a celláiba: [[III. Adalbert]] salzburgi érsek 14 napot tartózkodott itt, akit a saját hűbéresei tartóztattak le 1198-ban, Friesach-i Albert gróf (1253-ban), a [[Stájerország|stájer]] hollenburgi báró Siegmund von Dietrichstein, akit 1525-ben felkelő parasztok kaptak el, és Wolf Dietrich Raitenau herceg-püspök 1611-ben,
== Idegenforgalom ==
| |||