„Szangha” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
28. sor:
[[Fájl:Three Ancestors Temple - nigu.JPG|thumb|left|250px|Upaszakák és Upaszikák rövid kántálást tartanak a Három Ős templomban, [[Anhui]] tartományban.]]
A nővérek és szerzetesek szangháját eredetileg [[Gautama Sziddhártha|Gautama Buddha]] alapította az [[i. e. 5. század]]ban, hogy lehetőséget nyújtson azok számára, akik teljes időben kívánták gyakorolni a dharmát. Ráadásul itt nagy fokú fegyelmet lehet elérni, a világi élet korlátoltságától és kötelezettségeitől mentesen. A Szangha feladata őrizni Buddha eredeti tanításait és spirituális segítséget nyújtani a világi buddhisták számára.
A buddhista szerzetesség legfőbb jellemzője a [[vinaja]] követése, amely kidolgozott szabályokat tartalmaz a magaviseletről. E szerint a szerzetesek csak délelőtt fogyasztanak ételt és megőrzik erkölcsösségüket. Déltől a következő napig szigorúan tanulják a szent szövegeket, kántálnak, meditálnak és olykor tisztálkodnak. A szabályok megszegése büntetéseket von maga után a gyónástól a Szanghából való kizárásig. A japán Tendai szekták lecsökkentették a szabályok számát kb. hatvanra (Enkai). A Kamakura területen sok szekta (Zen, Tiszta Föld és Nicsiren), amely a Tendai szektából ered teljesen eltörölte a vinaját. Ezért a japán Zen, Tiszta Föld és Nicsiren vezetői papok és nem szerzetesek.
34. sor:
A szerzeteseknek és nővéreknek csupán a lehető legkevesebb saját vagyonuk lehet a [[Szamaja|szamajájuk]] szerint (ideális esetben három ruhadarab, egy alamizsnás tál, egy öv, egy tű és cérna, egy borotva a haj borotválásához, és egy vízszűrő). A gyakorlatban azonban gyakran van ezen felül még egy pár személyes vagyonuk.
Hagyományosan a buddhista kolostorok tartózkodnak a közönséges ruhaviselettől. Eredetileg a szerzetesi ruhákat viseltes rongyokból varrták össze. A hiedelemmel ellentétben a ruhákat nem festették sáfrányszínűre, mivel az nagyon drága dolognak számított és a szerzetesek szegények voltak. A modern szerzetesi ruhák színe változó (általában sáfrányszínű a délkelet-ázsiai [[Hínajána|théraváda]] és [[mahájána]] csoportoké, gesztenyebarna a tibetieké, szürke a koreaiaké, fekete a japánoké, stb.)
[[Fájl:Almsbowl2.jpg|thumb|jobbra|200px|Alamizsnás tál, amit a Szangha tagjai használnak.]]
A szerzetesek elnevezése a páli ''[[bhikkhu]]'' vagy a szanszkrit ''bhikshu'' szóból jön. Ezek női alakja ''[[bhikkhuni]]'' és ''[[bhikkhuni|bhikshuni]]''. Ezek szó szerinti jelentése "kéregető", ezért a bhikkhuk hagyományosan kéregetésből szedik össze az élelemre valót, vagy magát az élelmet. A legtöbb helyen ez kidolgozott szertartássá vált, ugyanis a világi emberek etetik a szerzeteseket, hogy ezzel érdemeket szerezzenek és ezzel szerencsés újjászületést nyerjenek. Indiában ugyan a szerzetesek nem tettek szert jövedelemre, ám a buddhizmus átterjedt Kelet-Ázsiába is és Kínában és a környező országokban például a papok részt vesznek a földművelésben.
Csupán a nyugati ember félreértelmezése, hogy minden buddhista vegetáriánus, kiváltképp a szerzetesek és a nővérek. Némely szanszkrit szútrában a húsevést kifejezetten ellenzik, míg a páli szútrában a Buddha kifejezetten elutasította az egyik idősebb szerzetes ötletét, hogy vezessék be a [[vegetarianizmus]]t a szanghán belül. Buddha maga is állítólag fogyasztott húst és megengedte a Szangha tagjainak, hogy elfogyasszanak bármilyen ételt, amit a világi emberek nekik adományoztak. Kivételt képezett az, ha tudták vagy sejtették, hogy a legyilkolt állat kifejezetten nekik lett leölve. Következésképpen a théraváda hagyomány (Srí Lanka, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa és Burma), ami a páli szövegeket követi nem vegetáriánus. Másrészről a mahájána és a vadzsrajána hagyományok elfogadják egymás szentírásait, így végül is a gyakorlat egyedül a szútrák értelmezésén múlik. Főleg a kelet-ázsiai szerzetesek tesznek bodhiszattva esküt, amelyben benne van a vegetarianizmus is. Ehhez képest a tibeti vonalak által átvett fogadalmakba ez nem tartozik bele. Egyes területeken, például Kínában, Koreában és Vietnamban szigorúan vegetáriánus a Szangha, míg Japánban és Tibetben nem az.
A világi közösség felelős a javakért, a szolgáltatásokért, a nemzésért és a gyermeknevelésért a társadalomban. A mahájána szútrák szerint [[Gautama
A Szangha tagjai és a világi emberek közötti különbség mindig is fontos volt. Ez hozta életre a Parisza buddhista közösséget is. Ebben a közösségben a szerzetesek tanítják a világiakat, míg ők adományokkal segítik a közösség jövőbeni működését.
| |||