„Elmefilozófia” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Removing Link FA template (handled by wikidata) |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
2. sor:
A [[monizmus]] és a [[dualizmus (filozófia)|dualizmus]] a két legfőbb kapcsolódó irányzat, mely aktívan foglalkozik a [[test-lélek probléma]] újra és újra előkerülő kérdéseivel. A [[dualizmus (filozófia)|dualizmus]] szerint az elme és a test különválasztható. [[Platón]], [[Arisztotelész]], és a [[hindu filozófia]] áramlatai mondták ezt ki, bár a precíz leírást [[René Descartes]] adott a [[17. század]]ban. A [[monizmus]] álláspontja ezzel szemben az, hogy az elme és a test eredendően nem különbözik. [[Parmenidész]] és [[Baruch Spinoza]] voltak ezen irányzatnak fő szószólói.
==Test-lélek probléma==
[[René Descartes|Descartes]]<ref>Itt elsősorban Descartes ''Elmélkedések az első filozófiáról'' című munkájára szokás gondolni, azon belül is alapvetően a második elmélkedésre.</ref> elmélkedései óta a lélek székhelyének az [[agy]]at tekintjük. Így az ő nyomán a nem fizikai természetű jelenségekért, az [[elme|elmét]] tartjuk felelősnek. Így a test-lélek problémával foglalkozó [[filozófia|filozófiát]] [[elmefilozófia|elmefilozófiának]] nevezzük. Azt pedig, hogy milyen jelenségeket irányít a lélek, mit nevezünk nem fizikai természetű jelenségeknek, azt röviden úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a [[mentális állapot]]okat. A mentális állapotoknak jelenleg négy fajtáját különböztetjük meg: „Vannak [[észlelet]]eink (perceptions), amikor [[hallás|hallunk]], [[látás|látunk]], [[szaglás|szaglunk]], [[tapintás|tapintunk]], [[ízlelés|ízlelünk]] valamit; [[érzet]]eink (sensations), amikor [[éhség]]et, [[fájdalom|fájdalmat]] stb. érzünk; [[érzelem|érzelmeink]] (emotions), amikor [[szerelem|szerelmesek]], szomorúak, dühösek stb. vagyunk; és [[gondolat]]aink (thoughts), amikor hitekkel, vágyakkal, szándékokkal rendelkezünk.”<ref>Tőzsér János: ''Általános bevezetés: a test-lélek probléma'' In: Ambrus Gergely, Demeter Tamás, Forrai Gábor, Tőzsér János (szerk.) ''Elmefilozófia'', Budapest: L’Harmattan, 2008.</ref>
A legelső kérdés, ami a test-lélek probléma vizsgálatakor felmerül: Vajon miben áll test és [[elme]] természetének különbsége? Egyáltalán van-e különbség a kettő természete között? Test és elme viszonyát leírni kívánó több elmélet is született, melyeket alapvetően egy szempont alapján szokás elkülöníteni. Az első típusú elméletek azt vallják, hogy test és elme más természetűek. Ezeket az elméleteket [[dualizmus (filozófia)|dualista elméleteknek]] nevezzük. Ezzel szemben fogalmazódtak meg a [[monizmus|monista elméletek]], melyek szerint a kettő természetének különbsége csak látszat, valójában azonos természetűek vagy éppen azonosak.
==Dualista elméletek==
A [[dualizmus (filozófia)|dualizmus]] (filozófiai értelemben) test és elme különállóságát hirdeti azaz azt állítja, hogy [[mentális állapot]]aink nem fizikai természetűek, nem a testhez köthetőek. Test és elme viszonya alapján a dualizmust az alábbi legnevezetesebb típusokra szokás osztani: (1) Az [[interakcionizmus]] (leghíresebb képviselői: [[René Descartes]], [[Karl Raimund Popper|Karl Popper]]<ref>Karl Raimund Popper – John Eccles (1977): ''The Self and Its Brain. An argument for Interactionism.'' London, Springer International.</ref>) szerint test és elme kölcsönösen [[Metafizka|oksági]] hatást gyakorolnak egymásra. (2) A [[parallelizmus]] (leghíresebb képviselője: [[Gottfried Wilhelm Leibniz|Gottfried Leibniz]]<ref>Gottfried Wilhelm Leibniz: ''Metafizikai értekezés'', ''Monadológia'' In: Gottfried Wilhelm Leibniz: ''Válogatott filozófiai írásai.'' Európa, Bp., 1986.</ref>) szerint nincs semmilyen [[kölcsönhatás]], mentális és fizikai események párhuzamosan futnak az eleve elrendelt harmónia szerint. (3) Az [[okkazionalizmus]] (leghíresebb képviselője: [[Nicholas Malebranche]]<ref>Ld. erről bővebben: ''Stanford Encyclodpedia of Philosophy: Malebranche''.</ref>) szerint sincs oksági viszony egyik irányban sem. Az okozást [[Isten]] tetteként kell felfogni, az Ő közbeavatkozása lép fel minden egyes oksági helyzetben. (4) Végül az [[epifenomenalizmus]] (leghíresebb képviselői: [[Thomas Henry Huxley]],<ref>Ld. erről bővebben: ''Stanford Encyclodpedia of Philosophy: Epiphenomenalism.'' Vagy: Huxley, T. H. [1874] "On the Hypothesis that Animals are Automata, and its History",'' The Fortnightly Review'', n.s.16:555–580. Újra kiadva: ''Method and Results: Essays by Thomas H. Huxley'' (New York: D. Appleton and Company, 1898).</ref> [[Frank Jackson]]<ref>Frank Jackson: ''Amit Mari nem tudott.'' In: Ambrus Gergely, Demeter Tamás, Forrai Gábor, Tőzsér János (szerk.) ''Elmefilozófia'', Budapest: L’Harmattan. (megjelenés előtt)</ref>) szerint az oksági viszony egyirányú: fizikai jelenségek okozzák a mentális jelenségeket, de a mentálisak semmilyen oksági hatást nem gyakorolnak a fizikai jelenségekre.
==Monista elméletek==
A [[monizmus]] a dualizmussal szemben azt állítja, hogy nincsen a világban semmilyen alapvető megoszlottság. A világban csak egy alapvető szubsztancia létezik. Ennek alapján háromféle monizmust különböztetünk meg: (1) az idealista monizmust, (2) a neutrális monizmust és (3) a materialista monizmust. Az idealista monizmus (leghíresebb képviselője: [[George Berkeley]]<ref>George Berkeley: ''Tanulmány az emberi megismerés alapelveiről'' In: George Berkeley: ''Tanulmány az emberi megismerés alapelveiről és más írások''. L’Harmattan, Bp., 2006.
</ref>) tagadja a [[materializmus|materiális]] szubsztanciák létezését. Az alapvető szubsztanciának a szellemi szubsztanciát tekinti, azaz a testet is mentálisnak fogja fel. A neutrális monizmus (leghíresebb képviselője: [[Baruch Spinoza]]<ref>Baruch de Spinoza: ''Etika''. Osiris, Bp., 1997. ill.: Baruch de Spinoza: ''Teológiai-politikai tanulmány''. Osiris, Bp., 2002.</ref>) szerint nincs sem fizikai, sem mentális szubsztancia, hanem egy harmadik típusú létező van, mely egy bizonyos aspektusból fizikainak tűnik, egy másikból mentálisnak. Azaz test és lélek ugyanannak a dolognak két aspektusa. A materialista monizmus pedig csak a materialista szubsztanciák létezését fogadja el.
A XX. században alapvetően a materialista monizmus vált elfogadottá, bár több változata is kialakult. A materialista monizmust két csoportra szokás osztani aszerint, hogy tagadja-e vagy nem a mentális jelenségek létezését. Az [[eliminativizmus]] (leghíresebb képviselői: [[Patricia Churchland|Patricia]] és [[Paul Churchland]]<ref>Churchland, Patricia (1986): ''Neurophilosophy: Toward an Unified Science of the Mind-Brain.'' MIT Press. ill.: Churchland, Paul (1981). "Eliminative Materialism and the Propositional Attitudes". ''Journal of Philosophy'' 78: 67–90. Továbbá ld. erről bővebben: ''Stanford Encyclodpedia of Philosophy: Eliminative Materialism.''</ref>) vagy más néven antirealizmus szerint mentális, mint olyan egyáltalán nem létezik. Ezzel szemben a realista materializmus vagy legismertebb nevén [[fizikalizmus]] szerint léteznek ugyan mentális jelenségek, de azok fizikai természetűek. A 20. század második felére a fizikalizmus vált a legelfogadottabb megközelítéssé. A mentális jelenségek fizikai természetének magyarázatára vonatkozóan azonban több, különböző elmélet született.
== Források ==
| |||