„Constantinusi adománylevél” változatai közötti eltérés

Legkorábbi szövege a párizsi National- Bibliotheque CL 2777 számú kézirata, a ''[[Saint-Denis-székesegyház|Saint-Denis]]-kolostor'' formuláskönyvéből, amelyet legkésőbb [[824]]-ben zártak le. [[I. Ottó német-római császár|I. Ottó császár]] az ''Ottonianum'' nevű okiratban újra is szabályozta a pápai birtokok pontos határait. Már a koraközépkorban, [[III. Ottó német-római császár|III. Ottó]] udvarában felmerült, hogy esetleg hamisítványról van szó, de egészen ''Lorenzo Valla'' fellépéséig kellett várni, míg ez be is bizonyosodott. Valla 1440-ben Aragóniai Arnold udvarában adta ki a ''De falso creditentia et eminentitia Constantini donatione'' című művét. Ebben kimutatta, hogy az adománylevél által használt nyelvezet nem lehet Constantinus korabeli. Ráadásul a kortárs [[Kaiszareiai Euszebiosz|Eusebius]] is úgy tudta, hogy a császár csak a halála előtt keresztelkedett meg, nem pedig Konstantinápoly alapítása előtt. Azáltal pedig, hogy szentként tisztelt szövegekre is alkalmazta a filológiai módszert, Valla megnyitotta az utat a Biblia kritikai vizsgálata előtt.

 

 

Piti Ferenc valószínűsíti, hogy az adománylevél a feltörekvő Karolingok és a Bizánctól függetlenedni akaró pápaság közötti megállapodás része lehetett. A [[Karoling-ház|Karoling-dinasztia]] le akarta tenni a [[Merovingok|Meroving uralkodót]] a trónjáról, és szüksége volt egyházi legitimitásra. A bizánciak és [[Aistulf longobárd király|longobárdok]] által szorongatott pápaságnak pedig védelmezőre volt szüksége. A koronázásért cserébe a pápa megkapta az adománylevélben biztosított kiváltságokat és védelmet a [[frankok]]tól. Ezt valószínűsítik az okirat hivatkozásai aktuálpolitikai eseményekre: a császár például megtekintheti az apostolok képmását, ami üzenet és állásfoglalás a [[Képrombolás|képrombolásba]] merült Bizánc számára. Ugyanilyen állásfoglalás a császár gyakori hitvallása is, mellyel megerősíti a [[Nikaia–konstantinápolyi hitvallás]]ban foglaltakat, szemben a [[Akakiosz konstantinápolyi pátriárka|konstantinápolyi pátriárka]] által kiadott állásfoglalással, mely engedményeket tesz a [[Antikhalkédóni egyházak|miafizita]] irányzatnak. Az adománylevélben foglalt császári magatartás egyes elemei mintává váltak: [[III. Pipin frank király]] szintén az apostolok sírjára helyezi a pápaság birtokait biztosító iratot, amellyel ''visszaadja'' a pápaság birtokait, majd lovászfiúként szolgál neki. A pápa lovának vezetése pedig a későbbi császári koronázás egyik szertartási elemévé vált.