„Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij” változatai közötti eltérés

Kandinszkij első élményei hároméves korából származnak. Kiváló [[eidetikus memória|eidetikus memóriája]], továbbá jellemző volt rá a [[szinesztézia (pszichológia)|szinesztetikus]] érzékelés: bizonyos színeket barátságosnak, másokat barátságtalannak talált (ez a fajta gondolkodásmód felnőtt korában is megmaradt) és a színekhez folyamatosan hangokat kapcsolt. Erősen kötődött a [[festék]]anyagokhoz is. Úgy kezelte a festékeket, mintha lények lennének: „Néha hallom a színek sóhaját.” „Kandinszkij mindvégig gyerek maradt, mert mindig csodálkozott.” Ezen felül parttalan, romantikus személyiség volt, nagy nyitottsággal a [[transzcendencia]] iránt.

Kandinszkij szabadon mozgott a kultúrák között. Ez annak volt köszönhető, hogy sokszor változtatta életterét: Éltélt [[München]]ben, Moszkvában, [[Murnau am Staffelsee|Murnau]]ban stb.

[[1871]]-ben, – az apa egészségi állapota miatt, – családjával [[Odessza|Ogyesszába]] költöztek, de Moszkvába minden évben ellátogattak. A gimnázium elvégzése után, [[1886]]-ban beiratkozott a [[Moszkvai Állami Egyetem]] jogi karára. [[1889]]-ben néprajzi expedíción vett részt a vologdaiVologdai kormányzóság északi részén. Az út során benyomásokat szerzett az orosz népi kultúráról. Útját követően valahányszor belépett egy orosz templomba vagy a számtalan bajorországi kápolna valamelyikébe, mindig úgy érezte magát, mintha egy festmény szereplője lenne. Ezt a felismerést művészi motivációjának újabb kiindulópontjaként értelmezte: „Így járja be a szemlélő a képet, hogy aztán feledve önmagát, annak részévé váljon.”

* '''Sárga-vörös-kék:''' ([[1925]]) A kép bal oldala világos és csillogó, festői és lineáris. A jobb oldalon a művészi eszmeiség. Ez sötétebb és nehezebb fajsúlyú. Meghatározó eleme a sötétkék kör és a kanyargó fekete vonal. AAz „e világi” sárga jelenti a szilárd komolyságot, a „mennyei” kék pedig mintha a felső sarok felé sodródna. Ez a kontraszt, a színek és a formák e konstellációja erősen emlékeztet Kandinszkij korábbi vezérmotívumára: a lovag és a sárkány témájára. Most mindketten visszatérnek ebben a tökéletesen megformált alakzatban.