„Francisco José de Goya y Lucientes” változatai közötti eltérés

|halál ideje=[[1828]]. [[április 16.]] {{életkor-holt|1746|3|30|1828|4|16}}

|halál helye=[[Bordeaux]] {{életkor-holt|1746|3|30|1828|4|16}}

'''Francisco José de Goya y Lucientes''' ([[Fuendetodos]], [[Zaragoza (tartomány)|Zaragoza tartomány]], [[Spanyol Királyság]], [[1746]]. [[március 30.]] – [[Bordeaux]], [[1828]]. [[április 16.]]) [[spanyolok|spanyol]] festő és grafikus volt.

Fuendetodosban[[Fuendetodos]]ban született, [[Zaragoza]] (tartomány)|Zaragoza tartományban]] Joseph Goya és Gracia Lucientes gyermekeként. Gyermekkorát [[Fuendetodos]]ban töltötte. [[1749]]-ben a család házat vett Zaragozában és néhány évvel később odaköltöztek.

[[1799]]-ben egy 80 nyomatból álló sorozatot alkotott ''Los Caprichos'' címmel, bemutatva "a„a minden civilizált társadalomban megtalálható számtalan őrültséget, és azokat az előítéleteket és kárhozatos gyakorlatot, amelyeket a szokás, a tudatlanság és az önérdek megszokottá tett."” A rajzok kifigurázzák a korabeli nemeseket, akik a képeken szamárként nézegetik a családi albumaikat, és támadja a papokat, az inkvizíciót.

A képek rézkarcok, amelyeket a művész [[aquatinta]] technikával készített, egy olyan eljárással, amelyet három évtizeddel azelőtt fejlesztettek ki. A rézkarcnál a grafikus a rajzokat egy vékony viasszal bevont rézlemezre rajzolja tűvel. A lemezt aztán savval önti le, amely a vonalakon keresztül kimarja a lemezt, a művész ezután ezekbe a mélyedésekbe juttatja a festéket. Goya a ''Los Caprichos'' esetében aquatinta eljárással egészítette ki a rézkarcot. Ennek a technikának az a lényege, hogy a lemezre saválló port juttatnak, amely különböző sűrűségű lehet. A sav így a szemek helyén nem tud a lemezre jutni, a festék pedig szemcséssé válik a rajzon, amely az elkészült képen távolabbról nézve különböző árnyalatokat hoz létre. Ennek az eljárásnak az eredménye az, hogy a rajzokon különböző túnusútónusú foltok láthatók, amely drámai hatást kölcsönöz a műveknek, hiszen a sötét és a világos erőteljes ellentétet képez a rajzokon.

Goya két legismertebb képe a ''Meztelen Maja'' (La Maja Desnuda) és a ''Felöltözött Maja'' (''La Maja vestida''). Előbbi képet Goya 1797 és 1780 között festette, utóbbit pedig 1800 és 1805 között. A két festmény ugyanazt az asszonyt ábrázolja ugyanabban a pózban, felöltözve, illetve meztelenül. Először a meztelen változat készült el, és amikor a spanyol társaság felháborodva követelte, hogy öltöztesse fel, ezt elutasította és inkább festett róla új képet, most már ruhában. A korabeli spanyol festészetben tiltottnak számító akttéma miatt Goyát 1815-ben az [[inkvizíció]] beidézte. Bár nem kapott büntetést, jelezték neki, hogy odafigyelnek rá. Egyes feltételezések szerint a festmények Alba hercegnőt ábrázolják, és az sem zárható ki teljesen, hogy a hercegnő vagy a miniszter, Manuel Godoy, a királynő szeretőjének megrendelésére készültek.<ref>Goya festői életműve. Corvina, 1987. Ford. Havas Lujza. 119. ISBN 963-13-2258-0</ref>

[[Fájl:El Tres de Mayo, by Francisco de Goya, from Prado in Google Earth.jpg|bélyegkép|jobbra| ''1808. május 3. : Madrid védőinek kivégzése'' (1814)]]

[[Fájl:Francisco de Goya, Saturno devorando a su hijo (1819-1823).jpg|thumb|upright|''Saturnus felfalja gyermekét,'' (1819.)]]

[[Fájl:Goya.colossus.jpg|bélyegkép|jobbra| ''A Kolosszus'' (1810)]]

Goya 1819 február 27-én Madrid környékén vásárolt házat. Az épület spanyol elnevezése '''Quinta del Sordo''', vagyis ''A süket háza'' volt, ami azonban nem Goyára, hanem annak előző tulajdonosára utalt. Goya 1820-ban ennek a háznak a falára festette meg az ún. "fekete„fekete festményeketfestményeket”," szám szerint tizennégyet, amelyekből hét a földszinten, hét pedig az emeleten kapott helyet. A festmények valószínűleg a sötét színvilágukról kapták a nevüket, legjellemzőbbek a fekete, barna, okker. A képeket később leválasztották a falról, és áttették vászonra, 1881-ben a [[Prado]] tulajdonába kerültek.<ref>Goya, festői életműve, (i. m.) 134.</ref>

Ezen festmények legismertebbike a ''[[Saturnus]]'', melyen a feketeségből előbukkanó főisten felfalja egyik gyermekét. A ''Párbaj furkósbotokkal''' két férfit ábrázol, akik térdig a sárba merülve ütik egymást, a harc kegyetlennek és értelmetlennek látszik, a festmény így az emberi lét abszurditását fejezi ki. ''A kutya'' c. festményen egy kutyafej látható, a testét egy lejtő sötét foltja takarja el, mintha elmerült volna a homokban. A festmény kilencvenkilenc százalékán semmi konkrétum, körvonalazható dolog nem látható, a festmény a magányt, szorongást, ürességet fejezi ki. A fekete festményekre jellemző, hogy az arcok mimikája általában hasonló: a szemek tágra nyíltak, a fehér részük jól látható, a szájuk pedig nyitva van, mintha sikoltanának.<ref>Rose-Marie és Rainer Hagen: ''Francisco Goya'' (Taschen–Vince Kiadó, 2004) 74-76. o. Ford. Mesterházi Mónika, és Sütő Gyöngyi. Vince Kiadó, Bp., 74-76.</ref>

A spanyol festészet [[Bartolomé Esteban Murillo|Murillóval]] végződő virágzási korszaka után az utolsó nagy spanyol mester Goya. Egyike a legsokoldalúbb és legegyénibb művészeknek, aki a XVIII18. század fordulóján a [[barokk]] és a [[rokokó]] művészet folytatója, majd a [[romantika]] jegyei is mutatkoznak nála, teljes művészetének számos darabja oly annyira kifejező és előre mutató, hogy ő lesz a modern festészet egyik atyja, ihletet merítenek belőle a francia [[impresszionizmus|impresszionisták]] (köztük [[Édouard Manet|Manet]]) és a német [[expresszionizmus|expresszionisták]]. Sokáig nem ismerték hazáján kívül, igazi méltánylásra Európában majd csak a [[XIX19. század]] második felében talál, de leginkább a XIX. század vége felé, amikor ünneplik [[Diego Velázquez|Velázquez]] születésének 300. évfordulóját, s ekkor Goya műveit is újra rendezik a [[madrid]]i [[Prado]] Múzeumban. Képeit kiállítják [[London]]ban, [[Berlin]]ben, [[Bécs]]ben, mindenütt óriási sikereket arat, ekkor indul meg a hatalmas Goya-irodalom virágzása.<ref>Értékelés Fónagy Béla szócikke nyomán, ld. Művészeti lexikon i.m.</ref>

Goya maga mondta, hogy három tanítója volt: a természet, [[Diego Velázquez|Velázquez]] és [[Rembrandt]]. Goya festői géniusz, aki Velázquez és Rembrandt útját folytatta és új festői problémákat vetett fel, számos egyéni hangvételű festménye mutatja e vonalat, köztük ''A Kolosszus'' c. festmény [[1810]]-ből. A Kolosszuskolosszus nyilván [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte Napóleon]], aki egész Európát hatalma alá akarta vonni, köztük a spanyol népet is.

* ''Goya'' (német film, 1969) – rendező Wilhelm Semmelroth, főszereplő Wolfgang Büttner

* ''Goya'' (6 részes spanyol TV-sorozat, 1985) – rendező José Ramón Larraz, főszereplő Enric Majó

* ''Goya'' (amerikai TV-film, 1986) – rendező Gian Carlo Menetti, főszereplő [[Plácido Domingo]]

* ''Goya Bordeaux-ban'' (olasz-spanyol film, 1999) – rendező [[Carlos Saura]], főszereplő [[Francisco Rabal]]

* ''[[Goya kísértetei]]'' (''Goya's Ghosts'', 2006) – rendező [[Miloš Forman]]

{{forrásokjegyzetek}}

== HivatkozásokKülső hivatkozások ==